Visszaútban

C. –nek és önmagamnak, vagyis nekünk

(most-szonett)
S hogy most mi minden vissza tér,
A köd, a hideg, a meleg, a hang...
S ugyanoda visz a tér
Ugyanoda.


(volt-szonett)
Volt a csöndes beszélgetés
(A néma szavak csengenek vissza)
Amit soha ki sem mondtunk,
Nemhallottunk, de valami tudta,
Eljön a nap.
(Egy percet sem bánok.)

Nem volt más, mint egy játék
Két gyerek egy helyen.
Profán vallomások
Meg pofán csapások
De akkor, ott, jó volt nekem.



S te még mindig adsz nekem belőled
Minden alkalommal egy kicsit, de
Egy kicsivel többet