Ébredés

Ébredés-
Az ismeretlenre, reggel.
Szerelem-
Alfa és omega.

Éreztem, lelkünk eddig ér.
Nincs ennél több te, nincs
Ennél több én. Ennyi fér.
De lesz még, lesz még én, s
Lesz még te, lesz még tér
És az érzés vissza-visszatér.


Inaid köré tekeredem.
Folytogatom az ingert
áztatom szivárgó melegedben
érzem itten a tengert.
Szorítom kopott lelkeink végporát
Felveszem a rothadó kint-nek zaját
Eltompítom gondolatok éleit,
agonizálók létének keserves éveit
Szaggatom a jövőnk,összegyűröm íveit.
Ezért hadd legyen, legyen egyedül te
De néha annak, s nekem közös élete.
Legyen a csönd, ha üvölt mindenünk
Legyen láz, ha reszketnek bennünk
A csontok, inak, sejtek, erek
Átázott belső, pórusokon csöpögő
Égszavak, vagy végszavak, mindkettő.