Noktürn

-Ábelnek-

Újra őszi sötét szoba. Lámpafényed imbolyog.
Sötéten zengnek hangjaid, nekem játszol,
Álmodok.

Éjjelszonettek kegyetlen vallatása.

Csakúgy szivárog mint valami mámorító köd
Mely körémfonódik, belémnyúl, s
Agyamra köt.

Nyomasztó noktürnök éj-halála általad.

S éj-tóba fullad a hang. Hírtelen elhalkúl.
Kezeid már itt, hajamat faggatják
Vakúl.

Kedvenc hangszereden játszol.

Ébredne föl csak testem, s én álomban élnék.
S többé szonettjeid halálátol sohasem
Félnék.

A reggel kegyetlen lesz