P. T. -nek
S ha utadat majd folytogató nincstelenség állja
Tagjaid remegnek, s elveszted önmagad
S majd ha fapofával, hogy senki meg ne lássa
a hűlt helyeden tornyosuló romokat
Ha szemeid üveggé lesznek, többé ne sírjál
s régi szeretőid nemjutnak eszedbe
s mindez csak azért, hogy hosszabb verset írjál,
énis ezért voltam kölcsönzőbe.
S ha a sors játéka vetélyárssá választ
S ágyszomszédod illata ismerős lesz,
Ha majd önmagadtól vársz őszinte választ
Akkor leszek én olyan mint te.