S lepedőbe ékelt halvány ünnepi illat
Dalolt versenyt az éj baritonjával
Fénytörések kísérte falcs, ünnepi zene,
Kívül minden fehér, ahol minden halott
Ott az éledő hajnalparázs az éjszakát őrizte
Bevéste monogrammját a nyújtozó éjbe.
S tovább hasítva, megtörte
Egy utcasarkon égő lámpa meztelen fénye
Akár kívánság a csendet, mikor a
Sóhaj ráfagy a létre.
S profán, valótlan vágyak álomcsipkéit
asztalára rendezte a múlt idő
a párnáról hagyta elmosódni arcvonalát
lassan, mint egy gyönge nő.
Hajnalig vártam karácsonyát
Gondolatban egyre gyűrtem a jövendőt
Mint zsebembenhagyott ócska papír-foszlányt...
Visszatekertem volna az időt.
No comments:
Post a Comment