Csontjaim állványán kétlábon
Jár a vágy, és te rajtam nem
Vagy már csupán vonagló
Sziluettfoszlány, se lélek, se
Test, tébolyult s csupasz árny,
Bordáid közt a díszlet-
Szárny s az idők gördülnek
Utánad, én már nemvagyok
Itthon nálad, de te bennem
S velem maradéklelked remeg
Testemben, végszavaimat
Reszketem. (Szeretlek)
No comments:
Post a Comment