Válium

Válium-álomba kergetett lány
Meg angyalszárny, de csak egy fél.
Vakablakon kiszűrődő fény
Szivárog a vég, a véget nem érő fény.
Kipréseli szavaid, üvöltő gondolataid.


Váliumba kevert koszos kis erotika
Lábaid hőjétől átjár a fagy.
Az vagy, mit most teremtettél,
Fényben úszó váliumdarab.
Nem más, mint egy körvonal.


Válium-magányban vonagló sziluett
Életed tévhit, hazugság, béklyó.
Más nem vagy, mint kifakult csontszövet
S rászáradt vékony bőrdarabok
Itt-ott.