Ha csak egyszer egy pillanatig
lehetnék énis szent s rámzuhanna
az ég,a túlvilág, s én mint egy árny
lebegnék visszanéző tekintetekben,
vagy felvillannék mint abszurd talány
s nézne ő és nemértené, mindörökké.
Egy álommal, a mámorral vagy magával
az ördöggel ágyba bújtunk, aludtunk,
nyaltunk, hazudtunk, aztán színleltük
hogy megbántuk, hogy megbántottuk
és néha merengünk meg felidézzük
a jobb napok dalát,
mi szürke fényben s napsütésben
is mindíg ránktalál
No comments:
Post a Comment