soksokösszes szeretőmnek
Édeskés, fáradt levegőben lett
Kettőnké az élet, téged
Meggyötörtek, engem neveltek
Az évek.
Mennyei játsztszóterünk volt
Hajdanán e két test, de ma
Nyikorog a hinta, s nincs
Ki krétaszívet fest
Poros aszfaltútra, profán
Gondolatok margójára
Kéjelgő arcok felfeszülő állára
S mindezek sírjának hantjára
Ki borul majd?