Kényszerparódia (nekünk)

Kezedben a csúnya de őszinte lényeg
Nézem, és szeretném, hogy éljek
Megöltél, a szívemet kivágtad
Nem hatott: ugyanúgy imádlak

Azér
Hagyd a kerítésen, hadd ázzon
A billentyűkön zongorázzon
A szél
Egy ismerős szonátát
Kérj meg egy poszátát
Sirassa az utolsó esélyed
S az enyémet, hogy a léc alatt beférjek


Szeretlek kicsim, ne szenvedj miattam
Hagyom a tévét is hogy te nézzed
Vattacukorból a napot ha kinyaltam
neked köpöm ki az egészet


Te vagy a kérdés (mert a válasz úgyse fontos)
A drogom, a fénynektár, a rostos
Te vagy az elsődleges vágyam
Telefantáziálom az ágyam
Veled
S elhiszem, a testem is szeret
Téged, de nem kell félned
A csúcsról lefelé jövet
Mindig felveszek egy követ
Abból építek egy házat
Költözz be, ha nem múlik a lázad