Elhantolt délutánok
Repedező sírköve ez a
...koporsószeg, mi
Gyászkeretet falba szögez.
Gyászok közt s szinte már
Csak félni jár belém a lélek.
Semmi istenhozzád, ne gyere
Ma éjjel
Minden más, így,
Fehér-feketébe.
Bőrőmbe beleivódott
Részeg illatod.
Viselem, mint kopott cipőt,
Mert Aznap is rajtamvolt,
S teis, s mint a kopott időt
Megszoktalak.
...majd tavasszal, majd ha meghalsz,
S sorsod talán rámtalál...
Egész életem ideírom egy szóba:
’’Ne!’’ S belehullassz reszkető ölembe
Mégis kihűlten, egyedül
Könyörtelen magányunkba’.
No comments:
Post a Comment