Angyalka, mondd, merre kell menni
csukott szemmel s csak abban hinni
hogy itt élni s így meglenni
egyenlő szeretni s szeretve lenni
Egy faszt mert kifordúlt
tenyeremből egyetlen esélyem
hogy a testem átpréseljem
mennyei kapu vagy kapuk alatt
Én nem megszülettem, elkárhoztam
(minden dilettáns isteni
prófécia ellenére)
odaígértem nektek mindent,
de hazudtam,
így kívánta a Szereposztó.
Nincsen messze a kánaán
ágyad nedves lepedője
s te vársz majd reám,
utoljára a gyertyát fújd el
hogy ne lássa ki hogyan megy el,
elintézlek, kicsim, s bőröm alatt
hordozlak majd az alagút vége felé.
No comments:
Post a Comment