ezerszer eltévedtem
képeket keresek, szavak üldöznek
ezerszer jutottál eszembe
s indultam, ezerszer, a hóban felfelé
fejemben azóta, minden tél a miénk.
Vállalhatatlan vagyok szerelmünkben
kiégett föld valószerűtlen táj
utazz el minél messzebbre tőlem
hullámzó ablakodon ne nézz át
rúzsozd, fesd át és ki magad
lassan húzd a harisnyát
élj, beszélj idegenekkel
égjen húsod az ágyban
hajnali lépcsőházban
zörögnek szavaim elcseszett átok
mint részeg prolik hulló vakolatú álmok
bömbölöm: szeretlek bazdmeg