Voltak csótányok s patkányok s minden, kétnapos, esővízzel felhigult v33mas, spanglik a csikkekből összekapart cuccból. Voltak vallomások, voltak titkok s mégis mindíg röhögnöm kellett, ha valaki komolyra fordította a szót. És pont ettől volt groteszk és igazi, hogy röhögni tudtam azon hogy kihulltak a fogaid s vasakat tettek helyébe, hogy begyulladt a köldökpiercingem s a genny ráfolyt a szerelmem nyakára mikor aludtunk, hogy meghalt valaki, bárki, és ha eszünkbe jutott, bobmárlit meg a ridempsön szongot énekeltük és volt még pár kör, pár slukk, pár éjszaka.
Aztán jött az ősz, s féltünk a téltől. Úgyvolt, hogy kihasználjuk még azt a kis jóidőt, hogy elmegyünk még a hójába éjjel, hogy alszunk még a fellegvári padunkon egyszer, ketten. S aludtunk. S elmentünk a hójába. De mikor a legjobban vártalak nemjüttél el. Csak másnap tudtam meg. Utoljára talán. Ma eldöntöttem, elfelejtelek én is, utoljára, miután már mindenki megtette.
majd folytatom ezt még
Mért ne lenne mostmár vihar
zuhanjon, dörögjön
ziháljon, dögöljön
másé lett e régi udvar
s én is, te is, és örökkön
rokkant lelkű félnótás
vagy ki csúnya nőkön
tanulja, mi a megváltás
félfogra elég a tudás
félcentis farkad, a köbön
végignéznek, leköpnek mélán
mint akit szíven s övön-
alúl ütöttek el, zebrán.
zuhanjon, dörögjön
ziháljon, dögöljön
másé lett e régi udvar
s én is, te is, és örökkön
rokkant lelkű félnótás
vagy ki csúnya nőkön
tanulja, mi a megváltás
félfogra elég a tudás
félcentis farkad, a köbön
végignéznek, leköpnek mélán
mint akit szíven s övön-
alúl ütöttek el, zebrán.
Gregorián-orgia
ismeretlenemnek 03.08.2011
Egymásnak feszülve odakint a párok,
eltűnt az arca, csak két domb,köztük árok
nedves párában omlanak vakolatok
Merevek s nedvesek a szervek, a lelkek
kispadról nézik, a mellőzöttek
hogy testeik bután elélveznek
Dupla lét ez, a szent s szemérmetlen
duplavodkát jéggel, hogy jobban lenyelhessem
(a spermát, az építő kritikát, mindegy)
felszívom az agyba, ott majd megemésztem
Amíg tart e groteszk gregorián-orgia
engem vigyél be az oblivionodba
zárd be az ajtót, ültess az asztalra
Ígérem jó leszek, nem maradok holnapra.
Sagarrának, post mortem
Volt már annyi fiú s annyi lány
csörömpölés, könyörgés-hörgés
volt ma, volt holnap
de arról, hogy mindennap,
nem volt szó, te tudod
mit kaptál, vagy nem is
csak azt, mit itthagytál
félkészen, gőzölgő s félkézben
tartottuk könyörgő ép ésszel
felfogni ha lehet, az sok
nekem van még néhány cselem
s betanítom magamat még ha kell
karosszékbe ülök, bajuszt festek
s nem kereslek
elteszlek magamnak, vagy láb alól?
csörömpölés, könyörgés-hörgés
volt ma, volt holnap
de arról, hogy mindennap,
nem volt szó, te tudod
mit kaptál, vagy nem is
csak azt, mit itthagytál
félkészen, gőzölgő s félkézben
tartottuk könyörgő ép ésszel
felfogni ha lehet, az sok
nekem van még néhány cselem
s betanítom magamat még ha kell
karosszékbe ülök, bajuszt festek
s nem kereslek
elteszlek magamnak, vagy láb alól?
Szennyesek stb.
Volt aki után mindíg ágyneműt cseréltem.
nem akartam elfelejteni, de emlékezni sem akartam.
Nem az izzadságtól undorodtam, hanem ahogyan képes volt egy futó kalandot jövőnk készpénzének kezelni, ahogy nyálasan odabújt még egyszer, és újra, ahogy eljátszotta szerepét, hogy tudja hányadán állunk. Csakhogy nem tudtátok, ki használt ki kit.
Volt aki után hetekig nem cseréltem. Nem mintha szerettem volna. Olyan ez, mint mikor csukott ablakkal szívok el egy csomag piros luckyt. A másodlagos vágy, hogy a már kieresztett füstöt is belélegezhessem még egy ideig. Ilyen volt ez veletek is, néha.
Mióta sajátmagam ágyszomszéda vagyok, nem cseréltem lepedőt. De lehet hogy már ideje lenne.
II.
- Jóreggelt. Nami vagyok, két napja önkéntes és az új ápolónője. Kérem, üljön föl az ágyban, rögtön hozzák a reggelit. Akarja, hogy elhúzzam a függönyt? Kérem, válaszoljon, így az az érzésem hogy valami baja esett. Kérem...
A lány egy percig habozott. Majd látván Sagarra közömbösségét, odébbtolta a függönyt. A fémkarikák zörgésére a fiú kissé felemelkedett ágyában. Arcáról Naminak a cigarettapapír jutott eszébe, amit nagyritkán az értelmiségiek asztalain látott, ha kávézóba ment. Kellemes érzés fogta el, bár a fiú sápadt volt, s szemeit szürkés köd ölelte át. A régmúlt időkre emlékeztette ez Namit, amikor még Londonban élt, édesanyjával, teljes biztonságban. E biztonságot akkoriban megvetette. A ködről Londonra gondolt, remegő fényű utcai lámpákra, imbolygó tömegekre, holdfényben csillogó, nedves, macskaköves utcákra, a párás, nehézkes levegőre...
- Az Isten szerelmére, legalább ne emlékeztetne rá... a kutyát sem érdekli ha elhúzza a függönyt. Úgysem látom az eget. Sohatöbbé nem láthatom.
- Kérem bocsásson meg. Igazán együttérzek önnel és... de talán jobblesz ha nem is folytatjuk ezt a beszélgetést. Nézze, kinyitom az ablakot, hogy érezhesse a levegőt. Nem ezt a műanyag, gépbőljövőt, ami idebennt van, az igazi, hószagú téli levegőt. Hát nem csodás?
A lány egy percig habozott. Majd látván Sagarra közömbösségét, odébbtolta a függönyt. A fémkarikák zörgésére a fiú kissé felemelkedett ágyában. Arcáról Naminak a cigarettapapír jutott eszébe, amit nagyritkán az értelmiségiek asztalain látott, ha kávézóba ment. Kellemes érzés fogta el, bár a fiú sápadt volt, s szemeit szürkés köd ölelte át. A régmúlt időkre emlékeztette ez Namit, amikor még Londonban élt, édesanyjával, teljes biztonságban. E biztonságot akkoriban megvetette. A ködről Londonra gondolt, remegő fényű utcai lámpákra, imbolygó tömegekre, holdfényben csillogó, nedves, macskaköves utcákra, a párás, nehézkes levegőre...
- Az Isten szerelmére, legalább ne emlékeztetne rá... a kutyát sem érdekli ha elhúzza a függönyt. Úgysem látom az eget. Sohatöbbé nem láthatom.
- Kérem bocsásson meg. Igazán együttérzek önnel és... de talán jobblesz ha nem is folytatjuk ezt a beszélgetést. Nézze, kinyitom az ablakot, hogy érezhesse a levegőt. Nem ezt a műanyag, gépbőljövőt, ami idebennt van, az igazi, hószagú téli levegőt. Hát nem csodás?