márciushuszonnyolc

Mérsékelten vágyódom hozzád
vonzásod rideg eleganciája
hideg fénnyel fest testemre kéket
míg megül a por a hajlatokban
a porc roppan
"mert nem mozgatja eleget"
s én hiába magyarázom
hogy nem jó még a színhőmérséklet.

a dolgok, amiket a tűzvészben elvesztettünk

a tűzvészben elveszett minden
a fiókok mélyéből
szekrények aljából
az ajtó mögül
az ágy alól.
A készpénzzel, kamerával, tv-vel, iratokkal
s néhány könyvvel
rohantunk ki az utcára, majóban.
a fontos dolgainkat
ott felejtettük
az elmozdítható csempe alatt a fürdőben
a szekrény és a fal közé beesve
a kanapé párnái közé szorulva
a szemétkuka mélyén.

a tűzvész még mindig kerget
a sarkamat néha megégeti
kezdem megtanulni
honnan mit kell kimenekíteni
és először érzem azt
hogy téged, ha aludnál
nem vinnélek magammal.

Születésnapodra

Huszonegy éves lettem én -
nem meglepő, hogy költeném
versem
ez sem

tisztelgés vagy miegymás,
mindennapra látomás
akad
marad.
 
Huszonegy évem eltelelt
aki ismert elfelejt
hazám
nincsen.

Lehettem de nem leszek
lehelletem elveszett
fákon
bákom.

Voltam nő és voltam férfi
szerető s értelmiségi
egyetem
begyedem.

Szerettem, ők nem szerettek
ereszekről leperegtem
kurtán
furcsán.

Most itt lakom a homlokzaton
pepita a talapzatom
agyon
ragyog.
Amíg ragyog addig vagyok
négykézlábra összerogyok
mégis
szép így.

Szeretek, mert nem szeretnek
majd megérted, amit tettem
érted
értem.