Olyan érzés volt, mint amikor vállára tettem a fejem, és hónaljgörbületéből néztem rá a világra, a fehér szobára, élveztem az illatát, a hibátlan tisztaság áradt belőle és minden érintéssel átitatta vele a bőröm, adott magából egy kicsit, és arra gondoltam akkor, hogy életem tragédiája lesz ő, mint Fridának Diégó, mint Marinanak Ulay, mint Simone-nak Jean-Paul, és közelebb éreztem ilyenkor magam önmagamhoz, annyira, ahogyan csak az ő hónaljgörbületéből, tőle balra, -2centiméter távolságra, az ő lehelletét lélegezve lehet érezni. Imádom a fájdalmat, ami a végtelen boldogsággal mindig együtt jár. Imádom az összes lélegző pórusát, minden hajszálát, minden anyajegyét, az együttlét egyszerűségét, súlytalanságát.