Jól mondta Rimbaud: lelkem vagy testem!
én őszöd voltam, te reggelem, estem
vagy, de esendő szellemem kinek adjam
feslett reprezentációim maradtak
úgy érzem, vétkezem mindig
adnák neked esszenciát, két kezem- s térdre
összehajtassz mint kiolvasott újságot
ami már nem újság, a tegnapé
aztán jöhet a kanapé, s megint térdre,
négykézláb. Én ilyenkor imádkozom.