(Valamikor 2009-ben írtam)
Gallega= galíciai népzene, többnyire szomorú történetek, reménytelen szerelmek margójára
A nő az a lény, amely végletes erejében és gyengeségében: képes elájulni, ha egy egeret vagy pókot meglát, és az élet legnagyobb rémületeivel sokszor rettenthetetlenül száll szembe.
- Denis Diderot -
Libbenő gallérok a Champs-Élysées-en,
ringőcsipkés csípők vezettek felé
Vénuszias arcéle érzékcsiklandó,
de a lesütött szempár megálljt parancsló.
Ő az ki egy férfikartól nyomban kettétörik,
Arcocskája a Rivolin férfihústól pírlik.
Két játékos combocska az út a megváltásig,
Míg kéjnedve lefolyik péniszed tövéig.
Idomai csakúgy úsznak, vörös lámpafényben,
Íly szenvedély nem fogant még Diderot keblében.
S hogy mi minden bennevan e lázas, halk sikolyban,
Mi minden e fásult s vérmes üveggömb-szempárban.
Utcalámpa, motelszoba
1969, szeptember 14.
A szoba ódon hangulata magában hordozta hajdani csillogását, mikor még London belvárosának egyik neves hoteljének részét képezte. Mára már azonban nem maradt belőle több, mint romokba dőlt bútorok, pattogzó vakolat s a dohos fali tapéta, mely talán magába itta mindazok illatát, kik valaha megérintették.
Nami pókerarccal nézett a fiúra, majd mintegy ingerszerűen a nyakára fektette tenyereit. Lágyan simogatni kezdte, egyre lassabban és finomabban, azonban Sagarrának szemhéja se rezzent, teljes egészében áradt belőle a nyugalom, a tökéletes statikusság. A lány ujjai begyével körözni kezdett a fiú arcán, majd hátat fordítva, hirtelen mozdulattal fölpattant, és az ággyal szemközti, dohos Biedermeier karosszékbe telepedett.
Sagarra, bár nem mozdult és hangot sem adott ki, utálatot keltett benne. Egy újszerű érzés volt ez: azért utálta, mert szeretnie kellett őt, azért, mert úgy érezte, Sagarra megismerése láthatatlan kötelet helyezett nyaka köré, mely egyre szorosabb.
A fiú simogatásáról eszébe jutottak a régmúlt londoni éjszakák, melyeket síkos, macskaköves utcákon bolyongva töltött, sápadt utcai lámpák menedékében. Amikor minden este arcát simogatva aludt el, és amikor egy különlegesen párás, hideg éjjelen felfedezte életének értelmét, amikor minden homály feloszlott, és rájött arra, amire mindennyian kíváncsiak vagyunk: miért élünk?
Hideg volt, köd és bizonytalanul imbolygó fény, mely széppé, egyenesen mesébe illővé tette azt az éjszakát, melyet Nami oly szívesen elfeledett volna, de melynek emlékezetébe ékelődése megváltoztatta addigi életét, s melybe idővel beletörődött.
Piros lakkcipőt viselt, mint minden esti sétálásakor. Csak úgy csattogtak az utca kövezetén. Önkéntelenül gyorsabban kezdett előrehaladni, majd ritmusos lépteinek hátterében idegen léptek hangját hallotta. Zavarában letért a szokásos útvonalról, s egy hosszú utcán haladt végig, melynek nem látta a végét. A léptek utolérték.
Az úttest fölé kihajoló ostorlámpa higanygőz égője szabályos időközökben kialudt, majd újragyulladt. Nami nyárfalevélként reszketett a földön, rajta az ismeretlen. Arcát nem látta a sötétben, csupán vonagló árnyékként fogta fel. Szólni nem mert, s egyszer csak azon vette észre magát, hogy teste átveszi ritmusát, csípője mozogni kezd, majd átszellemült, szinte állati hangok hagyták el száját, melyeknek oka és eredete Nami számára a mai napig ismeretlen.
Szégyellte. Elélvezett.
Mikor hazaért, félt belenézni a tükörbe, ezért nyomba levetközött és ágyba bújt. Simogatta arcát, nyakát, majd lassan lefele haladva melleit és hasát. Köldöke tájékán piciny sajgó karcolást érzett, mely kitapintva mintha egy körömmel okozott seb lett volna. Belemélyesztette ujjait, de nem bírta a fájdalmat, feljajdult.
Az ablakredőny mellett beáramló fény nyugtalanította, fölállt a karosszékből, s ide-oda kezdett járkálni a szobában, letépett egy darab lógó tapétát a falról, majd ingerülten a földre dobta. Rágyújtott egy cigarettára, majd még egyre. A szobában gomolygó füst áttekinthetetlenné tette a viszonyokat. Amiatt, hogy most már Sagarrát sem látta az ágyon, csak tompa körvonalakban, még ingerültebb lett, és mellé ült.
Megfogta kezét. Hidegebb volt a szokásosnál. Hirtelen átvillant a Nami agyán, hogy ez az az ember, aki megmentette. Hogy mitől? Az egyhangú sablon-élettől, és a rutinba való belefulladástól. Nami tudta, mit kell tennie. Utoljára odabújt a fiú mellé, még így élettelenül is vonzónak találta. Pár ősz hajszálán kívül gyönyörű éjfekete haja volt, és szokatlan, de szelíd vonásai. Mindig elegánsan és ízlésesen öltözött, csak egy gond volt vele: a körmeit soha nem vágta le.
fordul a kocka
Sagarra: Nami, hová mész?
Nami: Táncolni.
Sagarra: Énis mehetek?
Nami: Ne légy nevetséges.
...
Nami: Sagarra, mi ez a csend? Jól vagy? Nyisd ki az ajtót!
Sagarra: (kinyitja) Nézd, ez itt száz rózsaszál. Még vettem néhányat pluszba, s rászórtam az ágyadra. Tetszik?
Nami: Utálom a növényeket. Azok közül is legjobban a virágokat. Amit végképp nembírok, az a rózsa, meg a piros.
...
Sagarra: Nami, nézd, ma vettem ezt a pólót. Lila, a kedvenc színed.
Nami: Neked még a lila sem áll jól.
...
Nami: Hagyd abba kérlek.
Sagarra: Hogyan hagyhatnám? Visszatart az hogy tudom, valamikor szerettél.
Nami: Nem szerettelek.
Sagarra: (várakozik)...azért ideadnád a sálad?
Nami: Minek neked? Női sál.
Sagarra: A szagodért...
Nami: Még azt sem érdemled.
Sagarra: Nem akarlak bántani. Elmegyek. Többet soha nem zavarlak, ígérem.
Nami: Te ilyet sohasem mondanál.
(És nemis mondott)
...
Sagarra: Jó így?
Nami: Nem érzek semmit.
...
Nami: Táncolni.
Sagarra: Énis mehetek?
Nami: Ne légy nevetséges.
...
Nami: Sagarra, mi ez a csend? Jól vagy? Nyisd ki az ajtót!
Sagarra: (kinyitja) Nézd, ez itt száz rózsaszál. Még vettem néhányat pluszba, s rászórtam az ágyadra. Tetszik?
Nami: Utálom a növényeket. Azok közül is legjobban a virágokat. Amit végképp nembírok, az a rózsa, meg a piros.
...
Sagarra: Nami, nézd, ma vettem ezt a pólót. Lila, a kedvenc színed.
Nami: Neked még a lila sem áll jól.
...
Nami: Hagyd abba kérlek.
Sagarra: Hogyan hagyhatnám? Visszatart az hogy tudom, valamikor szerettél.
Nami: Nem szerettelek.
Sagarra: (várakozik)...azért ideadnád a sálad?
Nami: Minek neked? Női sál.
Sagarra: A szagodért...
Nami: Még azt sem érdemled.
Sagarra: Nem akarlak bántani. Elmegyek. Többet soha nem zavarlak, ígérem.
Nami: Te ilyet sohasem mondanál.
(És nemis mondott)
...
Sagarra: Jó így?
Nami: Nem érzek semmit.
...
Ne félj
kis rájátszás Pilinszkyre, s egy kicsi Johnny Cash-re, s annál több önmegjátszás :)
Énis megtehetném, mégsem teszem
csak forgatom a darabokat, ízlelgetem
kiköpöm, visszateszem
játszom magammal, nem úgy,
a gondolattal
Néha most is félek
ha elönt az élvezet, főleg
hogy újra szeretek majd
ahogy téged,
egyszer, s kell még majd
belőled.
Szobámat egy éjszakán
milenne, felgyújtanám?
pengével sápadt karom,
száradt bőröm vagdosnám?
Hogy száradjon a lelkeden
mint váladék számon, mellemen
Előbb gyújtanék gyertyát
sokakért kik eltávoztak
s hittek némi gondolatban
melyek régen elkárhoztak
s levágnák én annyi láncot
egyengetnék annyi ráncot
de több ez tán, mint puszta látszat
mi vagyok én? lógó láncszem
láncom helyén hurok lógna
fejem fölött a bitófa
azt, hogy miért, lófasz tudja
de halálra még nem futja
hiszen több a 'lélek útja'
mint e mocskos, hűvös utca
kell még felhő, fényesség
meg tömérdek ék-termék
végtermékemmel egyenlő
az, mit adtál, s én is,
nem vagy több mint díszelgő,
néha erektált pénisz.
Énis megtehetném, mégsem teszem
csak forgatom a darabokat, ízlelgetem
kiköpöm, visszateszem
játszom magammal, nem úgy,
a gondolattal
Néha most is félek
ha elönt az élvezet, főleg
hogy újra szeretek majd
ahogy téged,
egyszer, s kell még majd
belőled.
Szobámat egy éjszakán
milenne, felgyújtanám?
pengével sápadt karom,
száradt bőröm vagdosnám?
Hogy száradjon a lelkeden
mint váladék számon, mellemen
Előbb gyújtanék gyertyát
sokakért kik eltávoztak
s hittek némi gondolatban
melyek régen elkárhoztak
s levágnák én annyi láncot
egyengetnék annyi ráncot
de több ez tán, mint puszta látszat
mi vagyok én? lógó láncszem
láncom helyén hurok lógna
fejem fölött a bitófa
azt, hogy miért, lófasz tudja
de halálra még nem futja
hiszen több a 'lélek útja'
mint e mocskos, hűvös utca
kell még felhő, fényesség
meg tömérdek ék-termék
végtermékemmel egyenlő
az, mit adtál, s én is,
nem vagy több mint díszelgő,
néha erektált pénisz.
Nami és Sagarra reloaded
-Nami, minden rendben veled?
-Igen.
-Nem, de tényleg...
-Az a helyzet, hogy nehezen alszom el. De talán ha hoznál még egy párnát...
-Két párna...?
-Hogy az egyiket megölelhessem.
...
-Jobban aludtál?
-Igen.
-Működött a párna?
-Nem. De levettem a selymhuzatot és rágomboltam az inged.
-Milyen inget?
-Amit itthagytál kimosni.
...
-Sagarra, éhes vagy?
-Nem. Ettem egy kebabot a városban.
-Sütöttem csirkét. Meg van mellé gombamártás, zöldségsaláta és petrezselymeskrumpli. Sütöttem muffint is, az elején rosszúl sikerült, kicsit odaégett az alja, de sütöttem még, a második tepsi tökéletes lett. Csokis és mézes.
-Ettem kebabot.
...
-Nami, adnál pénzt vonatjegyre?
-Persze. Tessék.
-Még 10 lejt. Kéne egy cigi.
-Hová mész?
-Az új barátnőmhöz.
-Itthagynád az egyik inged?
...
-Nami, vegyél fel egy nadrágot inkább. Nem akarom hogy azt higyjék egy kúvra a barátnőm.
-A barátnőd vagyok?
-Nem. De ők ezt nemtudják.
...
-Sagarra, te hiszel a sorsban?
-Én csak önmagamban.
-Én azthiszem, a sors akarta így, hogy mi ezt az időt együtt, egy helyen tötsük.
-Vedd úgy, hogy a sors úgy akarja, hogy kimosd ezt az inget.
...
-Igen.
-Nem, de tényleg...
-Az a helyzet, hogy nehezen alszom el. De talán ha hoznál még egy párnát...
-Két párna...?
-Hogy az egyiket megölelhessem.
...
-Jobban aludtál?
-Igen.
-Működött a párna?
-Nem. De levettem a selymhuzatot és rágomboltam az inged.
-Milyen inget?
-Amit itthagytál kimosni.
...
-Sagarra, éhes vagy?
-Nem. Ettem egy kebabot a városban.
-Sütöttem csirkét. Meg van mellé gombamártás, zöldségsaláta és petrezselymeskrumpli. Sütöttem muffint is, az elején rosszúl sikerült, kicsit odaégett az alja, de sütöttem még, a második tepsi tökéletes lett. Csokis és mézes.
-Ettem kebabot.
...
-Nami, adnál pénzt vonatjegyre?
-Persze. Tessék.
-Még 10 lejt. Kéne egy cigi.
-Hová mész?
-Az új barátnőmhöz.
-Itthagynád az egyik inged?
...
-Nami, vegyél fel egy nadrágot inkább. Nem akarom hogy azt higyjék egy kúvra a barátnőm.
-A barátnőd vagyok?
-Nem. De ők ezt nemtudják.
...
-Sagarra, te hiszel a sorsban?
-Én csak önmagamban.
-Én azthiszem, a sors akarta így, hogy mi ezt az időt együtt, egy helyen tötsük.
-Vedd úgy, hogy a sors úgy akarja, hogy kimosd ezt az inget.
...
most egy kicsit így
végre boldog. és lelkiismeretfurdalás nélkül. lehet, hogy megérdemlem. több mint lehet, de még nembiztos, még kiderül.
aztálmodtam, hogy 'g.t. changed his relationship status to brotherly realtionship with bogár'. nagyon fúrcsa. olyan kicsit mint a tini sorozatokban, ahol mindenki mindenkivel barát marad, s dúl a szeretet. egészen groteszk. az meg a végsőkig groteszt, hogy belegondolok, milenne ha a bátyám lennél?
meguntam mindíg az ellenzéken lenni. nincs semmi, semmi értelme. különben is, végre kezd belém visszatérni az a kis plussz, amit néhányan már annyira megszerettek, hogy el is próbálták venni. sajnos nem adhatom oda (és még jó is hogy nem), valamit valamiért. hát mégis maradt valami, valami amitől majd visszajön minden más ami elveszett.
szóval boldog. még a madárcsicsergésnek is örültem, főleg hogy éjjel hallottam, egészen hátborzongató volt, meg viszhangzott mint az állat. lehet pont ezért, kicsit a magaménak éreztem, hogy ezt most csak én hallom, csak nekem szól.
érdekes érzés ez a magány. soha nemvolt ennyire jó. elkéne menni valahová. autóstoppal. ketten.
UPDATE
már egy ideje nem iszom itthon, egyedűl. pedig a narancsleves extravodkás koktélok olyan ártatlanok voltak. de jó hogy már nem, a bőrömön is érződni kezdett, asszem.
megsemmisítettem az üzenetrögzítőm, úgyhogy hiába.
tegnap meghallgattam a rettegett számot, s nem borultam ki.
aztálmodtam, hogy 'g.t. changed his relationship status to brotherly realtionship with bogár'. nagyon fúrcsa. olyan kicsit mint a tini sorozatokban, ahol mindenki mindenkivel barát marad, s dúl a szeretet. egészen groteszk. az meg a végsőkig groteszt, hogy belegondolok, milenne ha a bátyám lennél?
meguntam mindíg az ellenzéken lenni. nincs semmi, semmi értelme. különben is, végre kezd belém visszatérni az a kis plussz, amit néhányan már annyira megszerettek, hogy el is próbálták venni. sajnos nem adhatom oda (és még jó is hogy nem), valamit valamiért. hát mégis maradt valami, valami amitől majd visszajön minden más ami elveszett.
szóval boldog. még a madárcsicsergésnek is örültem, főleg hogy éjjel hallottam, egészen hátborzongató volt, meg viszhangzott mint az állat. lehet pont ezért, kicsit a magaménak éreztem, hogy ezt most csak én hallom, csak nekem szól.
érdekes érzés ez a magány. soha nemvolt ennyire jó. elkéne menni valahová. autóstoppal. ketten.
UPDATE
már egy ideje nem iszom itthon, egyedűl. pedig a narancsleves extravodkás koktélok olyan ártatlanok voltak. de jó hogy már nem, a bőrömön is érződni kezdett, asszem.
megsemmisítettem az üzenetrögzítőm, úgyhogy hiába.
tegnap meghallgattam a rettegett számot, s nem borultam ki.
Idillikus esti cucc
Engedd el kicsim kezem
nem akarok rágódni már ezen
várnak kint cicák s kutyák,
transz-szibériai szőke kurvák
transzcendelj vissza szobádba
hozd ki az erényöv kulcsát
vedd le szépen
indulj el újra, útnak,
mikor elmegyek, éppen.
Meztelenség-szag
körömdarabkák
a fejed helye a párnáról
csikkek, ikszek a naptárba
(Cseplin meg menjen a picsába)
ha sírni akarnék, felhívnálak
felsírnálak,
(katasztrófa,
hogy ez már egy teljes strófa)
de menj már, óna
legyek megint én a díva
a dívány a szagodat beitta
egyedül fekszem rajta de itt a
borospohár alja, meg a tinta
üreslap takonnyal borítva
(taknyom-nyálam összefolyik, ó!)
s ha megremeg, aztjelenti, ittvan
kezemben a toll, s a szó is szikkad
odavésva, kegyetlenűl, írtam:
'én mindvégig egy másikért sírtam'.
nem akarok rágódni már ezen
várnak kint cicák s kutyák,
transz-szibériai szőke kurvák
transzcendelj vissza szobádba
hozd ki az erényöv kulcsát
vedd le szépen
indulj el újra, útnak,
mikor elmegyek, éppen.
Meztelenség-szag
körömdarabkák
a fejed helye a párnáról
csikkek, ikszek a naptárba
(Cseplin meg menjen a picsába)
ha sírni akarnék, felhívnálak
felsírnálak,
(katasztrófa,
hogy ez már egy teljes strófa)
de menj már, óna
legyek megint én a díva
a dívány a szagodat beitta
egyedül fekszem rajta de itt a
borospohár alja, meg a tinta
üreslap takonnyal borítva
(taknyom-nyálam összefolyik, ó!)
s ha megremeg, aztjelenti, ittvan
kezemben a toll, s a szó is szikkad
odavésva, kegyetlenűl, írtam:
'én mindvégig egy másikért sírtam'.
Where do you go, my lovely?
Az elején féltem, mikor közelebb jött. Furdalni kezdett a lelkiismeret, s megkértem hagyja abba. Aztán elment. Aztán szorítást éreztem a gyomromban, a szokásos remegés, a kiszolgáltatottság...
2 óra múlva végre elszántam magam, és hazaindúltam. A bejáratnál ő várt.
2 óra múlva végre elszántam magam, és hazaindúltam. A bejáratnál ő várt.
most egy kicsit másról
nincs más. másról nem írhatok. más nem érdekel. de már te sem. nem kell semmi semmi semmi.
Azóta vérmes a szemem, azóta cigarettázom sokat, azóta nemtudok aludni, azóta reszket az alsóajkam, azóta néha félek kimenni, mert tudom hogy elkap a sírás, azóta undorodom mindenkitől aki hozzámér, azóta iszom itthon is alkoholos koktélokat, egyedül, azóta töltöm meg a flaskát, még munkában is, azóta olvasok, azóta keresem magam, aki előtted voltam,( de nem akar visszajönni, igaza is van, nem értékeltem kellően ), azóta nemtudom a tükörben meztelenül nézni magam, azóta beszélek összevissza, azóta járok egyedül a gazette-be, azóta hazudok anyámnak, azóta félek a szemébe nézni, azóta te róla írsz, azóta levegőnek tekintessz, azóta omlik össze a szobám,(mi azelőtt napokig volt a miénk,csak a miénk), azóta tudom, ha mással látnálak nem bírnám ki, azóta köszönök a buszsofőrnek, azóta ölelem meg anyámat mikor elmegyek otthonról, azóta félek, ha szirénákat hallok, azóta kétszer is szétnézek az átjárónál, azóta vannak autóbalesetes álmaim, azóta érzem a buszon néha, hogy fulladozom, azóta nemvagyok jó beszélgetőtárs, azóta egy új könyvnek sem örülök úgy, azóta nem kapom a helyem, azóta zárom kulcsra szobám ajtaját, azóta félek egyedül, félek tőled, félek az alkoholtól, félek.
Azóta vérmes a szemem, azóta cigarettázom sokat, azóta nemtudok aludni, azóta reszket az alsóajkam, azóta néha félek kimenni, mert tudom hogy elkap a sírás, azóta undorodom mindenkitől aki hozzámér, azóta iszom itthon is alkoholos koktélokat, egyedül, azóta töltöm meg a flaskát, még munkában is, azóta olvasok, azóta keresem magam, aki előtted voltam,( de nem akar visszajönni, igaza is van, nem értékeltem kellően ), azóta nemtudom a tükörben meztelenül nézni magam, azóta beszélek összevissza, azóta járok egyedül a gazette-be, azóta hazudok anyámnak, azóta félek a szemébe nézni, azóta te róla írsz, azóta levegőnek tekintessz, azóta omlik össze a szobám,(mi azelőtt napokig volt a miénk,csak a miénk), azóta tudom, ha mással látnálak nem bírnám ki, azóta köszönök a buszsofőrnek, azóta ölelem meg anyámat mikor elmegyek otthonról, azóta félek, ha szirénákat hallok, azóta kétszer is szétnézek az átjárónál, azóta vannak autóbalesetes álmaim, azóta érzem a buszon néha, hogy fulladozom, azóta nemvagyok jó beszélgetőtárs, azóta egy új könyvnek sem örülök úgy, azóta nem kapom a helyem, azóta zárom kulcsra szobám ajtaját, azóta félek egyedül, félek tőled, félek az alkoholtól, félek.