Válasz

Neked

ezerszer eltévedtem
képeket keresek, szavak üldöznek
ezerszer jutottál eszembe
s indultam, ezerszer, a hóban felfelé
fejemben azóta, minden tél a miénk.

Vállalhatatlan vagyok szerelmünkben

kiégett föld valószerűtlen táj

utazz el minél messzebbre tőlem

hullámzó ablakodon ne nézz át

rúzsozd, fesd át és ki magad

lassan húzd a harisnyát

élj, beszélj idegenekkel

égjen húsod az ágyban

hajnali lépcsőházban

zörögnek szavaim elcseszett átok

mint részeg prolik hulló vakolatú álmok

bömbölöm: szeretlek bazdmeg

Éjjel háromkor

mikor nem akarsz mást, csak a Szex és New York-ot lekalózkodni
de lábszárad a fodros zokni
már dél óta szorítja
s még egyetlen slukk, míg kialszik
nem számít, melletted ki alszik
csak szuszogjon, keringjen benne vér
ne szorítsa el se zokniszár,
ne érdekelje Beyoncé új albuma,
vagy hogy mi a posztfeminizmus
ne akarja csupasz lábfejed melegíteni
reggel kávét főzni,
s lassan meginni,
vagy elmosni a zaccot.

A hóba temessetek

Fehér, hosszanti, vízszintes
merőleges, tele apró hibákkal
a házam, a hátam, a lábam.
Belakható mind, s most üresen
kong a hidegtől minden csontom
pedig úgy vártam az őszt, a telet
mint hatévesen a karácsonyt
minden gyerek.

Szeretlek csúnyán, hangosan, üvöltve,
szelíden, a kádban, párnák közt,
megfogalmazhatatlanul, belakhatatlanul.
Még sosem volt ennyire huzatos,
velőighatoló.
Csontjaimmal szélcsengőként
játsszik a ház.

Fehér, fekete, szürke, lila,
a fal, a körmöm alatt, a bőröm, az ujjaim.
Ahogyan hó ropog a talp alatt
úgy omlik össze bennem e talpalattnyi föld
s egynéhány fala,
kereslek romok alatt, szekrény mögött,
a megmagyarázhatatlan résben a falban
de nincs se fal, se szekrény, se horizont.
A hóba temessetek.

augusztustizenegy

Szeretlek kutya, csak ez számít.

N squared

I'm really behind on spring cleaning, on this second day of July.
But today I woke up
needing closure and a new start
so I rummaged my drawers for your letters
for all the keepsakes I kept of you
thinking, is that all you were?
an image of something that should be
would be
good to remember?
And I've found all of you there
stuck between the sides of old wood
everything you mean to me
is on paper, you know.
Then I cleaned.
I cleansed my space of old
to make room for the new
thinking, this is life in a nutshell
and this is love on pieces of paper
and these are postcards of conventionality
hiding true thoughts of lust and longing
so I sealed you in an envelope with a quick lick
to put you away for my future
not for nostalgia
not for sorrow
not for pain
not for rainy days
not for the grandkids
not for my ego
but just to... remember.

áprilishúsz

Olyan érzés volt, mint amikor vállára tettem a fejem, és hónaljgörbületéből néztem rá a világra, a fehér szobára, élveztem az illatát, a hibátlan tisztaság áradt belőle és minden érintéssel átitatta vele a bőröm, adott magából egy kicsit, és arra gondoltam akkor, hogy életem tragédiája lesz ő, mint Fridának Diégó, mint Marinanak Ulay, mint Simone-nak Jean-Paul, és közelebb éreztem ilyenkor magam önmagamhoz, annyira, ahogyan csak az ő hónaljgörbületéből, tőle balra, -2centiméter távolságra, az ő lehelletét lélegezve lehet érezni. Imádom a fájdalmat, ami a végtelen boldogsággal mindig együtt jár. Imádom az összes lélegző pórusát, minden hajszálát, minden anyajegyét, az együttlét egyszerűségét, súlytalanságát.

arról, hogy hogyan kell stílusosan szakítani.

a nap a maga megbocsátást nem tűrő, mindent leleplező fényével tűzött. fehér ruhámban teljesen meztelennek éreztem magam. kiültünk arra a teraszra, a yuppik és üzletemberek közé, elővettem a vogue slims-et, és a napszemüvegem alatt mindent elmondtam a szemeimmel neked, te meg csak ittad a napfényt és terpeszkedtél a széken, és büszkén kimondtad, hogy elhagysz.
- rendben.
- csak ennyit modassz?
- csak ennyit.
koccintottunk is rá egy üveg 100 lejes pezsgővel, hiszen röhögtünk akkor még a pénzen. utána hazaindultam, te viszont velem akartad tölteni ezt az utolsó napot, ezt az elidegenítő, kurva napot. ekkor már zavart téged, hogy nem könyörögtem, hogy nem sírtam, hogy nem váltam azzá a nővé, akit szerettél volna. pedig bálványoztalak, imádtalak, és még most is azt gondolom, hogy nálad tehetségesebb embert nem fogok soha ismerni, és titokban a sors ajándékának tartottalak, és hálás voltam a csókokért és az átszeretkezett napokért. így könyörögtél, sírtál helyettem te, én meg megígértem, könnyes szemekkel, hogy sohasem hagylak el. estig lekaszáltunk minden földi jót, ettünk és ittunk a lehető legdrágább helyeken, mint valami luxusturisták a saját városunkban. a recepciós nő furán nézett ránk, majd fölvezettek a szobánkba. te azt mondtad, ezért szeretsz, mert mindig, mindenki így néz kettőnkre, és nem értik, miért vagyok veled. én sem értettem. azelőtt meg azóta sem volt 7szer egymás után orgazmusom, de fejlődök ezen a téren, s utánad arra jöttem rá, hogy a szex is csak szex, s hogy még az igazi, egymás szemébe nézős, legintimebb pillanatokat megteremtő szeretkezés is csak önmaga, úgyhogy nem keresem már. nem sajnálom már, hogy másnap reggel otthagytalak a taxiban, pedig akkor nehezen vettem rá magam. otthon levetettem a 400 eurós ruhát, amit azóta sem vettem ki a szekrényből. ott hagytad a nyomod rajta, mert a gallérján koromfekete foltok maradtak.

work

I've been putting in immense hours at work in the past months. I don't sleep anymore, not really, I just free up some space on the bed that currently stores my drafts, my ink paper and most of my supplies, on the bed that we never made love or had sex on, on the bed that never really was ours, just mine, and crash on it, burnt out and kind of sorry for myself but still calm, 'cause I worked today'. I didn't know how to love you, I didn't know how to make you trust me, but I always knew work and made myself believe that I could lose anything and anyone as long as I had my work. I tell people the opposite, but you were my greatest love, my best kept secret and my worst nightmare. I was really scared sometimes of what we would become, I was scared to say yes and even more scared to say no.

Since you left I've been having a hard time working, you see, because I've been experiencing a sadness of the deepest kind. The type of sadness no one sees or knows about, because this time it's serious, this time, I can't let anyone see it, not this time. I also feel kind of worthless, which is, I guess, motivation to actually get out of bed and do something to shake the feeling. I'm really scared because I love you so much but you were never enough for me and you gave me everything you had so what if no one will ever be enough? I'd love to tell you all this, to just talk and talk and cry, I don't even want you to hold me or kiss me just listen and tell me I'm immature and stupid and look me in the eye with your now changed look, a look that no longer loves but maybe still cares about me a little. You made me cry and laugh so much and you let me get to know you and took the time to know me and it got to the point where I was sad because an entire lifetime seemed too little time to spend with you and now I can't even look at anyone else, I try, you know, but not really, because each time I just get angry inside because they don't make breakfasts like you used to and don't put their hands on my thighs, just on the right spot, like you used to and I'm so tired of sharing my deepest thoughts and fears and desires with someone and then just decide to fuck off and not call them again.

.

napok óta, most először
üres a hamutál
fél fülembe rég nem suttog csodát senki
másik felét elpostáztam Van Gogh-nak
meztelen vasárnapok várnak ránk.

négy év óta, most először
nem félek
szétbasztad az utolsó csepp lelkiismeretemet
s másnapra nem maradt belőlem semmi
csak vágy és a néha fájó őszinteség.

pure poetry

"Nick Cave: I Let Love In"

Despair and Deception, Love's ugly little twins
Came a-knocking on my door, I let them in
Darling, you're the punishment for all my former sins

I let love in

The door it opened just a crack, but love was shrewd and bold
My life flashed before my eyes, it was a horror to behold
A life-sentence sweeping confetti from the floor of a concrete hole

I let love in

Well, I've been bound and gagged and I've been terrorized
And I've been castrated and I've been lobotomized
But never has my tormentor come in such a cunning disguise

I let love in

O Lord, tell me what I done
Please don't leave me here on my own
Where are my friends?
My friends are gone

So if you're sitting all alone and hear a-knocking at your door
And the air is full of promises, well buddy, you've been warned
Far worse to be Love's lover than the lover that Love has scorned

I let love in

Bé

félévvel ezelőtt azon kaptam magam, hogy minden este, ágybabújás után, ugyanaz a forgatókönyv pörög le a fejemben. találkozunk, kávét rendelünk, kint már lement a nap, a kávét még meg sem ittuk, rá teszi az asztalon heverő kezemre (igen, a kezeimmel sosem tudok mit csinálni) a kezét, az alkarján megfeszül egy ér, ahogy kicsit megszorítja. a hüvelykujja a tenyeremet simogatja, egymásra sem nézünk, de egyszerre állunk föl, mindketten tudjuk, hogy menni kell. közel lakik, így az ő lakása az egyértelmű opció. én előtte lépkedek, szándékosan, tudom, hogy szeret nézni ilyenkor. megérkezünk, ajtót nyit, bemegyünk, kulcsra zárja, és leveszi a kabátom. a szűk, rózsaszín kasmírpulóverem alá sosem veszek melltartót. elég hűvös van ahhoz, hogy a mellbimbóim tökéletesen látszanak alatta. nem csókolgatja a nyakam, a vállam, hisz az előjáték már hónapok óta tart. akaratlanul elkezdek racionalizálni. annyiszor elképzeltem már: mikor az ajkát megnyalja az utolsó korty kávé után, ami mindig a legédesebb, mikor sötét szemeivel a még sötétebb, összevont, sűrű szemöldökei alól úgy néz, mint aki bármelyik pillanatban felfalna, miközben én valami halálkomolyat mondok. hónapok óta kívánjuk egymást. és ez most elront mindent. de nembírok már várni. ő csak áll, és néz, én az ágyra ülök, mindent rutinosan levetek, a pulóveren és a magassarkún kívül. letérdel elém, nem néz a szemembe, kinyal, majd mellém fekszik, és közli velem, hogy én leszek a második felesége. én hallgatok, megvárom, míg elalszik, hazamegyek, és többé nem veszem föl a telefont, olvasás nélkül törlöm az üzeneteit.

félévvel ezelőtt sokszor eszembejutott. talán mert akkor voltam sokat egyedül, és akkor volt időm számot adni magamnak ezekről. most meg itt vár megint a sarkon, hogy a szomszédok ne lássanak együtt, ezt még én kértem tőle anno, és megint kávézunk és nézzük egymást, mindketten ugyanúgy, ahogy akkor, és a minap már írtam az smst, hogy "5 perc és ottvagyok", de visszafordultam. ég veled, B.

.

kurvára klisé
de mennél inkább kezd minden
szakmailag összejönni az életemben
mennél többet dolgozom
és tervezek
annál inkább
egyedül vagyok.

trouble

G. ezt írja :)

Heya, am incercat sa-ti trimit un mesaj aseara pe telefon dar nu cred ca a ajuns..tot imi arata "sending", in fine, cu riscul de a ma repeta, here I go again.

As fi vrut sa iti spun asta face2face, dar cum nu s-a putut, iti voi scrie aici. Stii ca esti printre cele mai faine fete pe care le-am cunoscut, asta nu cred ca se va schimba. Si nu cred ca pot gasi un tip care nu ar vrea sa fie cu tine, dar, cum am zis si asta iarna, you've got trouble written all over you... I can feel that in my guts...and I don't think I can trust you.

Cel putin cand vine vorba de partener, am nevoie de ceva linistit si stabil, pentru ca is deja destule chestii din viata care imi distrug nervii. I don't need trouble. Aveam impresia ca ne potrivim din multe puncte de vedere, but now I see that we just don't "click". At least not now.

De aceea, renunt la tine. Probabil nu este cea mai inteligenta decizie pe care o iau, dar cred ca asa e mai bine pentru mine, and I'm willing to live with that. 

G.

.

újra csikkig szívom a cigit
mint mindenki, kinek nincs vesztenivalója
és megint kíváncsi vagyok magamra
hogy nélküled vajon megyek-e még moziba
hogy cukor nélkül iszom-e majd a kávét
s hányszor fogom letenni mielőtt kicseng
s a csend mikor lesz elég, és mikor túl sok
s vajon csak név leszel a mentális mappámban
vagy leszel otthon, ahova nem megyek haza már?

.

Szerelmes hexameterek

 

Mennyire fárasztó úton kellett csavarogni,
szádtól alhasadig, s fiatalságom zavarától
mélybarnán ragyogó szemeid kérdő-felelő, zűrt
nem viselő pillantásod szigorú gyönyöréig.
Harmincnyolc labirintuson át vezetett ez az út, s most
van még egy, ami rád vár, hogy szerelembe vezethess.
Könnyű, szép út ez, mosolyogva lehet gyalogolni:
azt kell tenned, amit mindig tettél, ha kivántál:
múltamat ősi erőddel a szívemből kiölelni.
Nem láttam még ennyire gondos mérnöki munkát:
köldököd úgy ragyog ott a hasad közepén, ahogyan Hold
sem tud az égen, este, se nappal, sem teli, sem fél.
S mennyire huncut a két szem a csókod után. S az a vad csók!
Nincsen rózsa vadabb, és nincs kert elhanyagoltabb.
Mért szoritod meg a torkom, hogyha a szád szeliden mar?
Mért harapod meg a fülcimpám, ha simítod az arcom?
Mit keres új szerelemmel a két tenyered hasamon, s két
lábam nyugtalan ollóját minek is nyitogatja?
Rossz kérdésre a válasz rosszabb, mint a betegség.
Zaklass úgy, ahogy eddig! Nyugtass úgy, ahogy eddig!
*
Nem vagy ajándék. Nem lehet ennyire pontos a vak sors.
Megdolgoztam az illatodért, munkám fizetése az arcod.
Önzetlen szeretetre a két gyerekem szelidített.
Bátorságra a rossz intézeti évek aláztak.
Tudtom nélkül készültem neked éveken át, mint
évmilliókon készül a kozmoszi nagy kő Földbe csapódni.
*
Szélben hajladozó pipacsokról jut ma eszembe
érzékeny, remegő combok közt felfeketéllő
csiklód, alhasad, és mint hajnali ködben a szirmon
szégyenkezve lecsorgó harmat: öledben a nedvek.
Szám szélére ragadt mézként nyalom ezt le, ha alszol.

kifizetett számlák

sokat gondolkodtam mostanában, mit jelent elveszíteni valakit. valakit aki Valaki. az első dolog ami eszembejutott (dehogy az első, de a legfontosabb), hogy ha szomorú leszek, ha baj lesz, akkor abban is egyedül leszek. aztán az is eszembejutott, hogy mindig az voltam, és saját szándékomból. úgyhogy elveszíteni valakit annyi, mint utólag kicifrázni azokat az emlékeket is, melyek talán soha nem voltak olyan tiszták. jól esik egyedül lenni megint, semmiről sem számot adni, semmit sem elszámlázni. megváltoztam, bassza meg, az elmúlt 4 év alatt. kurvára. s újra kellett kezdenem mindent, hogy valaki más előtt önmagam lehessek. mert csak ezt, csak ennyit akartam mindig. Kant kacsingat az éjjeliasztal sarkán, de még nem engedtem a kísértésnek. azt szeretném most, ha mindent letudnék egyszerűsíteni, semmit sem agyongondolni meg racionalizálni, és eljutni addig, amíg senkire meg semmire sem lesz szükségem.

nagyanyám tanácsai a divatról, háztartásról sazéletről, part 1.

Gyűjtögetem egy ideje, most ennyit volt kedvem begépelni.

Ne politizálj. Szeresd az állatokat, gondozd a növényeket, s ha szomorú vagy dolgozz sokat és addig, amíg elfelejted. Há mást nem is, az inged gallérját mindig vasald meg. Senki nem tartozik neked semmivel, de te annyit adj, amennyit csak tudsz, és amíg tudsz, évente egyszer vigyél virágot nagyapád sírjához. Titokban legyél alázatos, de mások előtt legyél mindig magabiztos. Ne rimmelezd túl a szempilláidat, a tieid természetesen is olyanok, mint a másoké kifestve. Ha új cipő kell, spórolj addig, amíg a legjobbat engedheted meg magadnak. Kendőből legyen legalább 3-4, minden színben. A házat s a földeket csak akkor add el, ha a pénzből még több pénzt tudsz csinálni. Ne legyen zsúfolt a házad, de legyen legalább 2 rend evőeszközöd, és egy fehér asztalterítőd. A hűtődben, ha nem is takarítod gyakran, mindig legyen egy félbevágott citrom. Ha hónap végére csak kevés pénzed maradt, ne tartsd meg, inkább vegyél egy könyvet.

neked

van egy szerelmem
régóta, néha fájón, legtöbbször
izgatottan szeretem
még írni is kihívás róla
mióta rábíztam mindent s ezért
kicsit rettegek, mit szólna,
ha tudná, hogy nekem a paradicsom,
mint johhny cash-nek, reggel, kávé
vele,
hogy nekem a kedvenc papucsom,
nem az, amit tőle kaptam, de azért
szeretem nagyon, mert nekem
ő, meg a papucs is,
pont akkor, pont ott kellett.

1

mióta elmentél, nem vagyok magas
napi tízet szívok, s nem vagyok se szép
se annyira csúnya, hogy megjegyezzenek.
senki sem tudja már, hol lakom
mert hol itt, hol ott, és próbálom
a testem lakhelyként felfogni
de nem érzem benne magam otthon
túl szűk és nedvesek a falak
pedig régóta szeretnék kisebb lenni
eltűnni
csak azt várom, hogy valaki észrevegye.

nem tudom a címet sem

nem tudom, mikor ismertelek meg
mikor voltunk együtt
hány éves voltál
hány éves voltam
mikor lett vége

mindig azt mondom, hogy 7éve
mert az elég régnek tűnik ahhoz
hogy ne kérdezősködjenek
hogy ne kelljen elmondanom
ki voltál nekem.