.

Szerelmes hexameterek

 

Mennyire fárasztó úton kellett csavarogni,
szádtól alhasadig, s fiatalságom zavarától
mélybarnán ragyogó szemeid kérdő-felelő, zűrt
nem viselő pillantásod szigorú gyönyöréig.
Harmincnyolc labirintuson át vezetett ez az út, s most
van még egy, ami rád vár, hogy szerelembe vezethess.
Könnyű, szép út ez, mosolyogva lehet gyalogolni:
azt kell tenned, amit mindig tettél, ha kivántál:
múltamat ősi erőddel a szívemből kiölelni.
Nem láttam még ennyire gondos mérnöki munkát:
köldököd úgy ragyog ott a hasad közepén, ahogyan Hold
sem tud az égen, este, se nappal, sem teli, sem fél.
S mennyire huncut a két szem a csókod után. S az a vad csók!
Nincsen rózsa vadabb, és nincs kert elhanyagoltabb.
Mért szoritod meg a torkom, hogyha a szád szeliden mar?
Mért harapod meg a fülcimpám, ha simítod az arcom?
Mit keres új szerelemmel a két tenyered hasamon, s két
lábam nyugtalan ollóját minek is nyitogatja?
Rossz kérdésre a válasz rosszabb, mint a betegség.
Zaklass úgy, ahogy eddig! Nyugtass úgy, ahogy eddig!
*
Nem vagy ajándék. Nem lehet ennyire pontos a vak sors.
Megdolgoztam az illatodért, munkám fizetése az arcod.
Önzetlen szeretetre a két gyerekem szelidített.
Bátorságra a rossz intézeti évek aláztak.
Tudtom nélkül készültem neked éveken át, mint
évmilliókon készül a kozmoszi nagy kő Földbe csapódni.
*
Szélben hajladozó pipacsokról jut ma eszembe
érzékeny, remegő combok közt felfeketéllő
csiklód, alhasad, és mint hajnali ködben a szirmon
szégyenkezve lecsorgó harmat: öledben a nedvek.
Szám szélére ragadt mézként nyalom ezt le, ha alszol.

Gregorián-orgia

ismeretlenemnek 03.08.2011

Egymásnak feszülve odakint a párok,
eltűnt az arca, csak két domb,köztük árok
nedves párában omlanak vakolatok

Merevek s nedvesek a szervek, a lelkek
kispadról nézik, a mellőzöttek
hogy testeik bután elélveznek

Dupla lét ez, a szent s szemérmetlen
duplavodkát jéggel, hogy jobban lenyelhessem
(a spermát, az építő kritikát, mindegy)
felszívom az agyba, ott majd megemésztem

Amíg tart e groteszk gregorián-orgia
engem vigyél be az oblivionodba
zárd be az ajtót, ültess az asztalra
Ígérem jó leszek, nem maradok holnapra.

Szennyesek stb.

Volt aki után mindíg ágyneműt cseréltem.
nem akartam elfelejteni, de emlékezni sem akartam.
Nem az izzadságtól undorodtam, hanem ahogyan képes volt egy futó kalandot jövőnk készpénzének kezelni, ahogy nyálasan odabújt még egyszer, és újra, ahogy eljátszotta szerepét, hogy tudja hányadán állunk. Csakhogy nem tudtátok, ki használt ki kit.
Volt aki után hetekig nem cseréltem. Nem mintha szerettem volna. Olyan ez, mint mikor csukott ablakkal szívok el egy csomag piros luckyt. A másodlagos vágy, hogy a már kieresztett füstöt is belélegezhessem még egy ideig. Ilyen volt ez veletek is, néha.
Mióta sajátmagam ágyszomszéda vagyok, nem cseréltem lepedőt. De lehet hogy már ideje lenne.