kifizetett számlák

sokat gondolkodtam mostanában, mit jelent elveszíteni valakit. valakit aki Valaki. az első dolog ami eszembejutott (dehogy az első, de a legfontosabb), hogy ha szomorú leszek, ha baj lesz, akkor abban is egyedül leszek. aztán az is eszembejutott, hogy mindig az voltam, és saját szándékomból. úgyhogy elveszíteni valakit annyi, mint utólag kicifrázni azokat az emlékeket is, melyek talán soha nem voltak olyan tiszták. jól esik egyedül lenni megint, semmiről sem számot adni, semmit sem elszámlázni. megváltoztam, bassza meg, az elmúlt 4 év alatt. kurvára. s újra kellett kezdenem mindent, hogy valaki más előtt önmagam lehessek. mert csak ezt, csak ennyit akartam mindig. Kant kacsingat az éjjeliasztal sarkán, de még nem engedtem a kísértésnek. azt szeretném most, ha mindent letudnék egyszerűsíteni, semmit sem agyongondolni meg racionalizálni, és eljutni addig, amíg senkire meg semmire sem lesz szükségem.