J.T.-nek
szeret(kez)ném kezemmel megérinteni a nyakad
a gallérnál alányúlni, kaparni, míg vér nem fakad
lapockák és lepedők között, ha akad
alkalom rá
az átlátszókék hajnali huzatban,
megérinteni magam
s rádsimogatom
a hajam
ha húzod
újjadad, végig, arcomon
és én végignyalogatom
hűtőmorajlás ritmusára
soha abba nem hagyom
valami bennem készül, telítődök
ilyenkor szeretem az arcodat nézni
s még mindíg, a nyakadon, elidőzök
semmi köztünk nincs, csak pára
elmegyek, de ez még nem elég
mára
azt is érezni akarom, amit te most
s mindent, amit mindenki eddig érzett
erezete a levélnek, s nekem is vérzett
tán egy szürrealista filmben.