L.-nek
Milánói pálmafa a fehér párkányon,
a sötét szobában itt van csak fény
most árva vagyok, árnyékom
nemkívánt vendég, hontalan lény.
Tüskéim a napon zöldek, húsosak
körömmel szaggatják, melegen folynak
most itt az árnyékban feketék, dúsak
itt, ahol otthagytál, vöröset ontanak.