Majdnem letepertem az ajtót. Mint az őrült kislányok, úgy rohantam be a szobába a hangjára. Olyan volt Ő, amilyennek lennie kell: minden elvárást fölösleges előre megfogalmazni, mert lenyűgőző, és kész. Később elcsodálkoztam magamon: létezik, hogy mégmindíg hatással tud lenni rám egy férfi? És úgy, hogy bolond legyek, izgatott, hogy már a szobámban van, én meg Rockyt sétáltattam, szét van zilálva a hajam és, és most mi lesz? Az lett, hogy rámmosolygott, ellenállhatatlanul, a szexet nem részletezem, mert egy kislány nem tesz olyat. Mellette kicsit az vagyok, de nem hagyom hogy észrevegye. Bevallom, élvezem azért. Ez az érzés valahonnan, távolról ismerős, azthiszem, voltam már ilyen, de nagyon régen.