Dobog hátamban szíved
szövetemben tombol tovább
habzik a lecsapódott pára
(a mára)
mellkasod tágul
hátam veszi fel formáját
kezeddel az ablakon
maszatolod a tegnapot
lábaink alszanak
mint csipőmön a vágy
a pillangóimnak
otthona az ágy
minden dobbanásod
a talpamban ér véget
egész testem felveszi
ezt az egyszerűséget.