J.T.-nek
lassan közeledtél
mint keselyű a dög körül
fölöttem keringtél
lecsaptál rám, és az ő kezéről
az enyémen véraláfutásokat hagytál
hagyjál, jó így nekem
mint árnyék az éles fényben
körvonalazódik új életem
(ki te lehettél volna)
hogy a tied én, az túl nagy kérés
ér-és inak feszülnek
megállt a vérkeringésem
(ne kérdezd, nem tudom én sem)
csak egy hónap, vagy kettő
és felsejlik bennem az élet
érted, vagy tán nem
halni-hálni most tök ugyanaz
én tudom, hogy bennem
minden a helyére kerül.