májustizenkilenc

J.T.-nek

Ma van a holnap, amitől féltem
és ha az élet a félelmen túl van
én még nem éltem
csak veled, s csak egy kicsit
ferde szád az ágyon kissé kinyilt
s belémláttad álmaidat
vagy a csodát
vagy hogy szeretsz
de hogy félek
dehogy félek

túl vagyok mindenen
és túl mindenkin
az óperenciás tengeren
ott ülök mostanában
aztékmintás ruhában
mert már mindent megkaptam
azt is, ami nem kellett
és itt várni foglak
tudom, nem jösz soha
mert mindig velem vagy