A piros cipőt még mindíg nemtudta kioldani. 4 napja a lábán volt, szorította. Lúgos bűz áradt odalentről, mikor körmeit hátratörve próbálta valahogyan szétfeszíteni a fűzőket. Elállította a vérkeringését, és elképzelte, ahogyan előbb belilul a lába, majd a bőre minden pórusán át szivárogni kezd a vér, mely teste minden részéből odatódul, és elfogy. Vajon a vértől piros ?
-Nami, áljj négykézlábra, és húzd le a bugyid. Ne kelljen mindent én csináljak.
-Segíts levenni a cipőm.
-Ma piros cipőben akarlak megdugni.
ma
eszembejutott hogy hány embert vesztettünk el az utóbbi egy évben
akiken nemtudtunk segíteni
vagy meg sem próbáltunk
s egyszercsak nem vették már fel a telefont
s aztán már mi sem hívtuk őket
de lehet hogy csak egy második, harmadik, vagy huszadik csörgésre vártak
hogy megbizonyosodjanak hogy valakit érdekel, hogy mi van velük
elbasztuk.
akiken nemtudtunk segíteni
vagy meg sem próbáltunk
s egyszercsak nem vették már fel a telefont
s aztán már mi sem hívtuk őket
de lehet hogy csak egy második, harmadik, vagy huszadik csörgésre vártak
hogy megbizonyosodjanak hogy valakit érdekel, hogy mi van velük
elbasztuk.
na
Régen azthittem, van mindenre megoldás. Mostmár tudom, hogy nem mindíg a jó megoldás megoldás. És azt hogy nemkell mindent megoldani. S azt hogy van, ami nem oldódik meg magától. És azt, hogy néha egy zuhany, cigi vagy egynapos, maradék kávé sokmindent megold.
A baj ott kezdődött, hogy egy ideje nemvagyok arra utalva, hogy megoldádokat keressek, s a tudatalattim átállt leszarom-üzemmódba. Azóta nemvagyok képes semmi értelmeset csinálni. S ezt most muszájvolt leírni, csakhogy alátámasszam.
A baj ott kezdődött, hogy egy ideje nemvagyok arra utalva, hogy megoldádokat keressek, s a tudatalattim átállt leszarom-üzemmódba. Azóta nemvagyok képes semmi értelmeset csinálni. S ezt most muszájvolt leírni, csakhogy alátámasszam.
.
voltak legbelül állatok
csótányízű evőeszközzel
áporodott műanyagabrosszal
s nézték a falon a nevedet
nézték,s kedves, leszáradt
rég a tinta, bőröm még bőrödet...
-itta.
s vannak még állatok, legbelül
most pink csipkébe pakolva
s élnek még, ugatnak csaholva
míg tétován s belém...
hatolva
nézed a falon a nevét.
csótányízű evőeszközzel
áporodott műanyagabrosszal
s nézték a falon a nevedet
nézték,s kedves, leszáradt
rég a tinta, bőröm még bőrödet...
-itta.
s vannak még állatok, legbelül
most pink csipkébe pakolva
s élnek még, ugatnak csaholva
míg tétován s belém...
hatolva
nézed a falon a nevét.
akkor jöjjenek a dreadful sohák...
Voltak csótányok s patkányok s minden, kétnapos, esővízzel felhigult v33mas, spanglik a csikkekből összekapart cuccból. Voltak vallomások, voltak titkok s mégis mindíg röhögnöm kellett, ha valaki komolyra fordította a szót. És pont ettől volt groteszk és igazi, hogy röhögni tudtam azon hogy kihulltak a fogaid s vasakat tettek helyébe, hogy begyulladt a köldökpiercingem s a genny ráfolyt a szerelmem nyakára mikor aludtunk, hogy meghalt valaki, bárki, és ha eszünkbe jutott, bobmárlit meg a ridempsön szongot énekeltük és volt még pár kör, pár slukk, pár éjszaka.
Aztán jött az ősz, s féltünk a téltől. Úgyvolt, hogy kihasználjuk még azt a kis jóidőt, hogy elmegyünk még a hójába éjjel, hogy alszunk még a fellegvári padunkon egyszer, ketten. S aludtunk. S elmentünk a hójába. De mikor a legjobban vártalak nemjüttél el. Csak másnap tudtam meg. Utoljára talán. Ma eldöntöttem, elfelejtelek én is, utoljára, miután már mindenki megtette.
Aztán jött az ősz, s féltünk a téltől. Úgyvolt, hogy kihasználjuk még azt a kis jóidőt, hogy elmegyünk még a hójába éjjel, hogy alszunk még a fellegvári padunkon egyszer, ketten. S aludtunk. S elmentünk a hójába. De mikor a legjobban vártalak nemjüttél el. Csak másnap tudtam meg. Utoljára talán. Ma eldöntöttem, elfelejtelek én is, utoljára, miután már mindenki megtette.
majd folytatom ezt még
Mért ne lenne mostmár vihar
zuhanjon, dörögjön
ziháljon, dögöljön
másé lett e régi udvar
s én is, te is, és örökkön
rokkant lelkű félnótás
vagy ki csúnya nőkön
tanulja, mi a megváltás
félfogra elég a tudás
félcentis farkad, a köbön
végignéznek, leköpnek mélán
mint akit szíven s övön-
alúl ütöttek el, zebrán.
zuhanjon, dörögjön
ziháljon, dögöljön
másé lett e régi udvar
s én is, te is, és örökkön
rokkant lelkű félnótás
vagy ki csúnya nőkön
tanulja, mi a megváltás
félfogra elég a tudás
félcentis farkad, a köbön
végignéznek, leköpnek mélán
mint akit szíven s övön-
alúl ütöttek el, zebrán.
Gregorián-orgia
ismeretlenemnek 03.08.2011
Egymásnak feszülve odakint a párok,
eltűnt az arca, csak két domb,köztük árok
nedves párában omlanak vakolatok
Merevek s nedvesek a szervek, a lelkek
kispadról nézik, a mellőzöttek
hogy testeik bután elélveznek
Dupla lét ez, a szent s szemérmetlen
duplavodkát jéggel, hogy jobban lenyelhessem
(a spermát, az építő kritikát, mindegy)
felszívom az agyba, ott majd megemésztem
Amíg tart e groteszk gregorián-orgia
engem vigyél be az oblivionodba
zárd be az ajtót, ültess az asztalra
Ígérem jó leszek, nem maradok holnapra.
Sagarrának, post mortem
Volt már annyi fiú s annyi lány
csörömpölés, könyörgés-hörgés
volt ma, volt holnap
de arról, hogy mindennap,
nem volt szó, te tudod
mit kaptál, vagy nem is
csak azt, mit itthagytál
félkészen, gőzölgő s félkézben
tartottuk könyörgő ép ésszel
felfogni ha lehet, az sok
nekem van még néhány cselem
s betanítom magamat még ha kell
karosszékbe ülök, bajuszt festek
s nem kereslek
elteszlek magamnak, vagy láb alól?
csörömpölés, könyörgés-hörgés
volt ma, volt holnap
de arról, hogy mindennap,
nem volt szó, te tudod
mit kaptál, vagy nem is
csak azt, mit itthagytál
félkészen, gőzölgő s félkézben
tartottuk könyörgő ép ésszel
felfogni ha lehet, az sok
nekem van még néhány cselem
s betanítom magamat még ha kell
karosszékbe ülök, bajuszt festek
s nem kereslek
elteszlek magamnak, vagy láb alól?