J.T.-nek
szeret(kez)ném kezemmel megérinteni a nyakad
a gallérnál alányúlni, kaparni, míg vér nem fakad
lapockák és lepedők között, ha akad
alkalom rá
az átlátszókék hajnali huzatban,
megérinteni magam
s rádsimogatom
a hajam
ha húzod
újjadad, végig, arcomon
és én végignyalogatom
hűtőmorajlás ritmusára
soha abba nem hagyom
valami bennem készül, telítődök
ilyenkor szeretem az arcodat nézni
s még mindíg, a nyakadon, elidőzök
semmi köztünk nincs, csak pára
elmegyek, de ez még nem elég
mára
azt is érezni akarom, amit te most
s mindent, amit mindenki eddig érzett
erezete a levélnek, s nekem is vérzett
tán egy szürrealista filmben.
májushuszonkilenc
J.T.-nek
lassan közeledtél
mint keselyű a dög körül
fölöttem keringtél
lecsaptál rám, és az ő kezéről
az enyémen véraláfutásokat hagytál
hagyjál, jó így nekem
mint árnyék az éles fényben
körvonalazódik új életem
(ki te lehettél volna)
hogy a tied én, az túl nagy kérés
ér-és inak feszülnek
megállt a vérkeringésem
(ne kérdezd, nem tudom én sem)
csak egy hónap, vagy kettő
és felsejlik bennem az élet
érted, vagy tán nem
halni-hálni most tök ugyanaz
én tudom, hogy bennem
minden a helyére kerül.
lassan közeledtél
mint keselyű a dög körül
fölöttem keringtél
lecsaptál rám, és az ő kezéről
az enyémen véraláfutásokat hagytál
hagyjál, jó így nekem
mint árnyék az éles fényben
körvonalazódik új életem
(ki te lehettél volna)
hogy a tied én, az túl nagy kérés
ér-és inak feszülnek
megállt a vérkeringésem
(ne kérdezd, nem tudom én sem)
csak egy hónap, vagy kettő
és felsejlik bennem az élet
érted, vagy tán nem
halni-hálni most tök ugyanaz
én tudom, hogy bennem
minden a helyére kerül.
májustizenkilenc
J.T.-nek
Ma van a holnap, amitől féltem
és ha az élet a félelmen túl van
én még nem éltem
csak veled, s csak egy kicsit
ferde szád az ágyon kissé kinyilt
s belémláttad álmaidat
vagy a csodát
vagy hogy szeretsz
de hogy félek
dehogy félek
túl vagyok mindenen
és túl mindenkin
az óperenciás tengeren
ott ülök mostanában
aztékmintás ruhában
mert már mindent megkaptam
azt is, ami nem kellett
és itt várni foglak
tudom, nem jösz soha
mert mindig velem vagy
Ma van a holnap, amitől féltem
és ha az élet a félelmen túl van
én még nem éltem
csak veled, s csak egy kicsit
ferde szád az ágyon kissé kinyilt
s belémláttad álmaidat
vagy a csodát
vagy hogy szeretsz
de hogy félek
dehogy félek
túl vagyok mindenen
és túl mindenkin
az óperenciás tengeren
ott ülök mostanában
aztékmintás ruhában
mert már mindent megkaptam
azt is, ami nem kellett
és itt várni foglak
tudom, nem jösz soha
mert mindig velem vagy
majd holnap
de akkor hazajöttem, belenéztem a tükörbe, és ma voltam a legszebb, voltam, vagyok, leszek. csak ma. holnap megírom.
Across the Universe
Vétlen koincidencia volt ez.
Jude: wanna come up for another?
Jo: for what? I'm not gonna find Sadie up there. By the way, you should be out looking for Lucy.
Jude: yeah... she's probably out... you know, fighting for the cause.
Jo: doesn't look like you've been fighting for it.
Jude: I don't have one, that's the problem.
Jude: wanna come up for another?
Jo: for what? I'm not gonna find Sadie up there. By the way, you should be out looking for Lucy.
Jude: yeah... she's probably out... you know, fighting for the cause.
Jo: doesn't look like you've been fighting for it.
Jude: I don't have one, that's the problem.
az éjjel
azt álmodtam
kezem várakozva hevert egy kocsmaasztalon
vagy bárpulton
te utána nyúltál
mozdulatod százszorosan lelassúlt
s legalább tíz percig élveztem
a várakozást, a legizgalmasabb
puhán landolt mutatóujjamon a tied,
s lekapartad rólam a bőrt
tövig vágott körmeid alatt piroslottam
míg kezet nem mostál utánam.
kezem várakozva hevert egy kocsmaasztalon
vagy bárpulton
te utána nyúltál
mozdulatod százszorosan lelassúlt
s legalább tíz percig élveztem
a várakozást, a legizgalmasabb
puhán landolt mutatóujjamon a tied,
s lekapartad rólam a bőrt
tövig vágott körmeid alatt piroslottam
míg kezet nem mostál utánam.
Nunovó tango
Az álmaim, az enyémek
olykor fekete-fehérek
egy fiktív nemzet fiktív nyelvén
nemlétező hangszereken zenélnek
Szépiában szép az élet,
te milyennek véled
technicolor tónusát az égnek?
Így kell
Meghalni így kell.
God is an Astronaut soundtrack-re.
meg kell adni a módját,
hogy majd viselje gondját
más
a kutyáknak
kiket úgy szerettél,
önmagaddal etettél.
sárból gyúrtál házat
befalazott eb-tetemek bomladoznak
neked
tested a nap kiszívta
maréknyi fogakat tartogatsz, jobb napokra
ciklámen égbolt alatt
ha valaki most velem együtt halna
ékezettel.
God is an Astronaut soundtrack-re.
meg kell adni a módját,
hogy majd viselje gondját
más
a kutyáknak
kiket úgy szerettél,
önmagaddal etettél.
sárból gyúrtál házat
befalazott eb-tetemek bomladoznak
neked
tested a nap kiszívta
maréknyi fogakat tartogatsz, jobb napokra
ciklámen égbolt alatt
ha valaki most velem együtt halna
ékezettel.
augusztushuszonnyolc
A.-nak
veledmennék, dániába
vattacukorszínű ruhába
mint aznap a fák alatt
s ennénk mézeskalácsházakat
s ha elfogyna a félszáraz, fehérbor
lenne barna sör, mint annyiszor
régen, odalent, délen
mikor anyád megfogta a hajam:
"festett?", igen.
veledmennék, dániába
vattacukorszínű ruhába
mint aznap a fák alatt
s ennénk mézeskalácsházakat
s ha elfogyna a félszáraz, fehérbor
lenne barna sör, mint annyiszor
régen, odalent, délen
mikor anyád megfogta a hajam:
"festett?", igen.