kis rájátszás Pilinszkyre, s egy kicsi Johnny Cash-re, s annál több önmegjátszás :)
Énis megtehetném, mégsem teszem
csak forgatom a darabokat, ízlelgetem
kiköpöm, visszateszem
játszom magammal, nem úgy,
a gondolattal
Néha most is félek
ha elönt az élvezet, főleg
hogy újra szeretek majd
ahogy téged,
egyszer, s kell még majd
belőled.
Szobámat egy éjszakán
milenne, felgyújtanám?
pengével sápadt karom,
száradt bőröm vagdosnám?
Hogy száradjon a lelkeden
mint váladék számon, mellemen
Előbb gyújtanék gyertyát
sokakért kik eltávoztak
s hittek némi gondolatban
melyek régen elkárhoztak
s levágnák én annyi láncot
egyengetnék annyi ráncot
de több ez tán, mint puszta látszat
mi vagyok én? lógó láncszem
láncom helyén hurok lógna
fejem fölött a bitófa
azt, hogy miért, lófasz tudja
de halálra még nem futja
hiszen több a 'lélek útja'
mint e mocskos, hűvös utca
kell még felhő, fényesség
meg tömérdek ék-termék
végtermékemmel egyenlő
az, mit adtál, s én is,
nem vagy több mint díszelgő,
néha erektált pénisz.
No comments:
Post a Comment