Gyűjtögetem egy ideje, most ennyit volt kedvem begépelni.
Ne politizálj. Szeresd az állatokat, gondozd a növényeket, s ha szomorú vagy dolgozz sokat és addig, amíg elfelejted. Há mást nem is, az inged gallérját mindig vasald meg. Senki nem tartozik neked semmivel, de te annyit adj, amennyit csak tudsz, és amíg tudsz, évente egyszer vigyél virágot nagyapád sírjához. Titokban legyél alázatos, de mások előtt legyél mindig magabiztos. Ne rimmelezd túl a szempilláidat, a tieid természetesen is olyanok, mint a másoké kifestve. Ha új cipő kell, spórolj addig, amíg a legjobbat engedheted meg magadnak. Kendőből legyen legalább 3-4, minden színben. A házat s a földeket csak akkor add el, ha a pénzből még több pénzt tudsz csinálni. Ne legyen zsúfolt a házad, de legyen legalább 2 rend evőeszközöd, és egy fehér asztalterítőd. A hűtődben, ha nem is takarítod gyakran, mindig legyen egy félbevágott citrom. Ha hónap végére csak kevés pénzed maradt, ne tartsd meg, inkább vegyél egy könyvet.
neked
van egy szerelmem
régóta, néha fájón, legtöbbször
izgatottan szeretem
még írni is kihívás róla
mióta rábíztam mindent s ezért
kicsit rettegek, mit szólna,
ha tudná, hogy nekem a paradicsom,
mint johhny cash-nek, reggel, kávé
vele,
hogy nekem a kedvenc papucsom,
nem az, amit tőle kaptam, de azért
szeretem nagyon, mert nekem
ő, meg a papucs is,
pont akkor, pont ott kellett.
régóta, néha fájón, legtöbbször
izgatottan szeretem
még írni is kihívás róla
mióta rábíztam mindent s ezért
kicsit rettegek, mit szólna,
ha tudná, hogy nekem a paradicsom,
mint johhny cash-nek, reggel, kávé
vele,
hogy nekem a kedvenc papucsom,
nem az, amit tőle kaptam, de azért
szeretem nagyon, mert nekem
ő, meg a papucs is,
pont akkor, pont ott kellett.
1
mióta elmentél, nem vagyok magas
napi tízet szívok, s nem vagyok se szép
se annyira csúnya, hogy megjegyezzenek.
senki sem tudja már, hol lakom
mert hol itt, hol ott, és próbálom
a testem lakhelyként felfogni
de nem érzem benne magam otthon
túl szűk és nedvesek a falak
pedig régóta szeretnék kisebb lenni
eltűnni
csak azt várom, hogy valaki észrevegye.
napi tízet szívok, s nem vagyok se szép
se annyira csúnya, hogy megjegyezzenek.
senki sem tudja már, hol lakom
mert hol itt, hol ott, és próbálom
a testem lakhelyként felfogni
de nem érzem benne magam otthon
túl szűk és nedvesek a falak
pedig régóta szeretnék kisebb lenni
eltűnni
csak azt várom, hogy valaki észrevegye.
nem tudom a címet sem
nem tudom, mikor ismertelek meg
mikor voltunk együtt
hány éves voltál
hány éves voltam
mikor lett vége
mindig azt mondom, hogy 7éve
mert az elég régnek tűnik ahhoz
hogy ne kérdezősködjenek
hogy ne kelljen elmondanom
ki voltál nekem.
mikor voltunk együtt
hány éves voltál
hány éves voltam
mikor lett vége
mindig azt mondom, hogy 7éve
mert az elég régnek tűnik ahhoz
hogy ne kérdezősködjenek
hogy ne kelljen elmondanom
ki voltál nekem.
2006
vannak filmek, amik rólunk szólnak
nedves, elfeledett celluloidtekercsek
éjjel a tér közepén tornyosulnak
a hold kiéget pár képkorckát
rajtra vár az égetőbrigád.
vannak versek, amik rólunk szólnak
kitépett lapokon a bibliámban
lapulnak, és nem beszélnek
szeretnének, de nem szépek
arra várnak, hogy elfelejtselek.
nedves, elfeledett celluloidtekercsek
éjjel a tér közepén tornyosulnak
a hold kiéget pár képkorckát
rajtra vár az égetőbrigád.
vannak versek, amik rólunk szólnak
kitépett lapokon a bibliámban
lapulnak, és nem beszélnek
szeretnének, de nem szépek
arra várnak, hogy elfelejtselek.
egyszerűen
nem bírom távol tartani magam tőled. tudom hogy nem szabad, és úgy elegáns, hogy én visszautasítsam azokat a férfiakat, akik nincsenek megszokva a visszautasítással. ezt tettem mindig, és addig tartott, amíg az illető rajongani kezdett, vagy túlzottan sebezhetővé vált. az szánalmas, a lehető legkevésbé vonzó. nem mint a kihívás, hogy sosem tudom, mikor hazudsz, hogy éppen kit dugsz gondolatban, hogy észrevétlenül, játszmákkal veszlek le a lábadról újra meg újra, amíg már nekem is fáj.
életem legnagyobb kihívása voltál, életem. és ma lemondtam rólad.
nem bírom távol tartani magam tőled. tudom hogy nem szabad, és úgy elegáns, hogy én visszautasítsam azokat a férfiakat, akik nincsenek megszokva a visszautasítással. ezt tettem mindig, és addig tartott, amíg az illető rajongani kezdett, vagy túlzottan sebezhetővé vált. az szánalmas, a lehető legkevésbé vonzó. nem mint a kihívás, hogy sosem tudom, mikor hazudsz, hogy éppen kit dugsz gondolatban, hogy észrevétlenül, játszmákkal veszlek le a lábadról újra meg újra, amíg már nekem is fáj.
életem legnagyobb kihívása voltál, életem. és ma lemondtam rólad.
márciushuszonnyolc
Mérsékelten vágyódom hozzád
vonzásod rideg eleganciája
hideg fénnyel fest testemre kéket
míg megül a por a hajlatokban
a porc roppan
"mert nem mozgatja eleget"
s én hiába magyarázom
hogy nem jó még a színhőmérséklet.
vonzásod rideg eleganciája
hideg fénnyel fest testemre kéket
míg megül a por a hajlatokban
a porc roppan
"mert nem mozgatja eleget"
s én hiába magyarázom
hogy nem jó még a színhőmérséklet.
a dolgok, amiket a tűzvészben elvesztettünk
a tűzvészben elveszett minden
a fiókok mélyéből
szekrények aljából
az ajtó mögül
az ágy alól.
A készpénzzel, kamerával, tv-vel, iratokkal
s néhány könyvvel
rohantunk ki az utcára, majóban.
a fontos dolgainkat
ott felejtettük
az elmozdítható csempe alatt a fürdőben
a szekrény és a fal közé beesve
a kanapé párnái közé szorulva
a szemétkuka mélyén.
a tűzvész még mindig kerget
a sarkamat néha megégeti
kezdem megtanulni
honnan mit kell kimenekíteni
és először érzem azt
hogy téged, ha aludnál
nem vinnélek magammal.
a fiókok mélyéből
szekrények aljából
az ajtó mögül
az ágy alól.
A készpénzzel, kamerával, tv-vel, iratokkal
s néhány könyvvel
rohantunk ki az utcára, majóban.
a fontos dolgainkat
ott felejtettük
az elmozdítható csempe alatt a fürdőben
a szekrény és a fal közé beesve
a kanapé párnái közé szorulva
a szemétkuka mélyén.
a tűzvész még mindig kerget
a sarkamat néha megégeti
kezdem megtanulni
honnan mit kell kimenekíteni
és először érzem azt
hogy téged, ha aludnál
nem vinnélek magammal.
Születésnapodra
Huszonegy éves lettem én -
nem meglepő, hogy költeném
versem
ez sem
tisztelgés vagy miegymás,
mindennapra látomás
akad
marad.
Huszonegy évem eltelelt
aki ismert elfelejt
hazám
nincsen.
Lehettem de nem leszek
lehelletem elveszett
fákon
bákom.
Voltam nő és voltam férfi
szerető s értelmiségi
egyetem
begyedem.
Szerettem, ők nem szerettek
ereszekről leperegtem
kurtán
furcsán.
Most itt lakom a homlokzaton
pepita a talapzatom
agyon
ragyog.
Amíg ragyog addig vagyok
négykézlábra összerogyok
mégis
szép így.
Szeretek, mert nem szeretnek
majd megérted, amit tettem
érted
értem.
nem meglepő, hogy költeném
versem
ez sem
tisztelgés vagy miegymás,
mindennapra látomás
akad
marad.
Huszonegy évem eltelelt
aki ismert elfelejt
hazám
nincsen.
Lehettem de nem leszek
lehelletem elveszett
fákon
bákom.
Voltam nő és voltam férfi
szerető s értelmiségi
egyetem
begyedem.
Szerettem, ők nem szerettek
ereszekről leperegtem
kurtán
furcsán.
Most itt lakom a homlokzaton
pepita a talapzatom
agyon
ragyog.
Amíg ragyog addig vagyok
négykézlábra összerogyok
mégis
szép így.
Szeretek, mert nem szeretnek
majd megérted, amit tettem
érted
értem.