Huszonegy éves lettem én -
nem meglepő, hogy költeném
versem
ez sem
tisztelgés vagy miegymás,
mindennapra látomás
akad
marad.
Huszonegy évem eltelelt
aki ismert elfelejt
hazám
nincsen.
Lehettem de nem leszek
lehelletem elveszett
fákon
bákom.
Voltam nő és voltam férfi
szerető s értelmiségi
egyetem
begyedem.
Szerettem, ők nem szerettek
ereszekről leperegtem
kurtán
furcsán.
Most itt lakom a homlokzaton
pepita a talapzatom
agyon
ragyog.
Amíg ragyog addig vagyok
négykézlábra összerogyok
mégis
szép így.
Szeretek, mert nem szeretnek
majd megérted, amit tettem
érted
értem.