Válasz

Neked

ezerszer eltévedtem
képeket keresek, szavak üldöznek
ezerszer jutottál eszembe
s indultam, ezerszer, a hóban felfelé
fejemben azóta, minden tél a miénk.

Vállalhatatlan vagyok szerelmünkben

kiégett föld valószerűtlen táj

utazz el minél messzebbre tőlem

hullámzó ablakodon ne nézz át

rúzsozd, fesd át és ki magad

lassan húzd a harisnyát

élj, beszélj idegenekkel

égjen húsod az ágyban

hajnali lépcsőházban

zörögnek szavaim elcseszett átok

mint részeg prolik hulló vakolatú álmok

bömbölöm: szeretlek bazdmeg

Éjjel háromkor

mikor nem akarsz mást, csak a Szex és New York-ot lekalózkodni
de lábszárad a fodros zokni
már dél óta szorítja
s még egyetlen slukk, míg kialszik
nem számít, melletted ki alszik
csak szuszogjon, keringjen benne vér
ne szorítsa el se zokniszár,
ne érdekelje Beyoncé új albuma,
vagy hogy mi a posztfeminizmus
ne akarja csupasz lábfejed melegíteni
reggel kávét főzni,
s lassan meginni,
vagy elmosni a zaccot.

A hóba temessetek

Fehér, hosszanti, vízszintes
merőleges, tele apró hibákkal
a házam, a hátam, a lábam.
Belakható mind, s most üresen
kong a hidegtől minden csontom
pedig úgy vártam az őszt, a telet
mint hatévesen a karácsonyt
minden gyerek.

Szeretlek csúnyán, hangosan, üvöltve,
szelíden, a kádban, párnák közt,
megfogalmazhatatlanul, belakhatatlanul.
Még sosem volt ennyire huzatos,
velőighatoló.
Csontjaimmal szélcsengőként
játsszik a ház.

Fehér, fekete, szürke, lila,
a fal, a körmöm alatt, a bőröm, az ujjaim.
Ahogyan hó ropog a talp alatt
úgy omlik össze bennem e talpalattnyi föld
s egynéhány fala,
kereslek romok alatt, szekrény mögött,
a megmagyarázhatatlan résben a falban
de nincs se fal, se szekrény, se horizont.
A hóba temessetek.

augusztustizenegy

Szeretlek kutya, csak ez számít.

N squared

I'm really behind on spring cleaning, on this second day of July.
But today I woke up
needing closure and a new start
so I rummaged my drawers for your letters
for all the keepsakes I kept of you
thinking, is that all you were?
an image of something that should be
would be
good to remember?
And I've found all of you there
stuck between the sides of old wood
everything you mean to me
is on paper, you know.
Then I cleaned.
I cleansed my space of old
to make room for the new
thinking, this is life in a nutshell
and this is love on pieces of paper
and these are postcards of conventionality
hiding true thoughts of lust and longing
so I sealed you in an envelope with a quick lick
to put you away for my future
not for nostalgia
not for sorrow
not for pain
not for rainy days
not for the grandkids
not for my ego
but just to... remember.

áprilishúsz

Olyan érzés volt, mint amikor vállára tettem a fejem, és hónaljgörbületéből néztem rá a világra, a fehér szobára, élveztem az illatát, a hibátlan tisztaság áradt belőle és minden érintéssel átitatta vele a bőröm, adott magából egy kicsit, és arra gondoltam akkor, hogy életem tragédiája lesz ő, mint Fridának Diégó, mint Marinanak Ulay, mint Simone-nak Jean-Paul, és közelebb éreztem ilyenkor magam önmagamhoz, annyira, ahogyan csak az ő hónaljgörbületéből, tőle balra, -2centiméter távolságra, az ő lehelletét lélegezve lehet érezni. Imádom a fájdalmat, ami a végtelen boldogsággal mindig együtt jár. Imádom az összes lélegző pórusát, minden hajszálát, minden anyajegyét, az együttlét egyszerűségét, súlytalanságát.

arról, hogy hogyan kell stílusosan szakítani.

a nap a maga megbocsátást nem tűrő, mindent leleplező fényével tűzött. fehér ruhámban teljesen meztelennek éreztem magam. kiültünk arra a teraszra, a yuppik és üzletemberek közé, elővettem a vogue slims-et, és a napszemüvegem alatt mindent elmondtam a szemeimmel neked, te meg csak ittad a napfényt és terpeszkedtél a széken, és büszkén kimondtad, hogy elhagysz.
- rendben.
- csak ennyit modassz?
- csak ennyit.
koccintottunk is rá egy üveg 100 lejes pezsgővel, hiszen röhögtünk akkor még a pénzen. utána hazaindultam, te viszont velem akartad tölteni ezt az utolsó napot, ezt az elidegenítő, kurva napot. ekkor már zavart téged, hogy nem könyörögtem, hogy nem sírtam, hogy nem váltam azzá a nővé, akit szerettél volna. pedig bálványoztalak, imádtalak, és még most is azt gondolom, hogy nálad tehetségesebb embert nem fogok soha ismerni, és titokban a sors ajándékának tartottalak, és hálás voltam a csókokért és az átszeretkezett napokért. így könyörögtél, sírtál helyettem te, én meg megígértem, könnyes szemekkel, hogy sohasem hagylak el. estig lekaszáltunk minden földi jót, ettünk és ittunk a lehető legdrágább helyeken, mint valami luxusturisták a saját városunkban. a recepciós nő furán nézett ránk, majd fölvezettek a szobánkba. te azt mondtad, ezért szeretsz, mert mindig, mindenki így néz kettőnkre, és nem értik, miért vagyok veled. én sem értettem. azelőtt meg azóta sem volt 7szer egymás után orgazmusom, de fejlődök ezen a téren, s utánad arra jöttem rá, hogy a szex is csak szex, s hogy még az igazi, egymás szemébe nézős, legintimebb pillanatokat megteremtő szeretkezés is csak önmaga, úgyhogy nem keresem már. nem sajnálom már, hogy másnap reggel otthagytalak a taxiban, pedig akkor nehezen vettem rá magam. otthon levetettem a 400 eurós ruhát, amit azóta sem vettem ki a szekrényből. ott hagytad a nyomod rajta, mert a gallérján koromfekete foltok maradtak.

work

I've been putting in immense hours at work in the past months. I don't sleep anymore, not really, I just free up some space on the bed that currently stores my drafts, my ink paper and most of my supplies, on the bed that we never made love or had sex on, on the bed that never really was ours, just mine, and crash on it, burnt out and kind of sorry for myself but still calm, 'cause I worked today'. I didn't know how to love you, I didn't know how to make you trust me, but I always knew work and made myself believe that I could lose anything and anyone as long as I had my work. I tell people the opposite, but you were my greatest love, my best kept secret and my worst nightmare. I was really scared sometimes of what we would become, I was scared to say yes and even more scared to say no.

Since you left I've been having a hard time working, you see, because I've been experiencing a sadness of the deepest kind. The type of sadness no one sees or knows about, because this time it's serious, this time, I can't let anyone see it, not this time. I also feel kind of worthless, which is, I guess, motivation to actually get out of bed and do something to shake the feeling. I'm really scared because I love you so much but you were never enough for me and you gave me everything you had so what if no one will ever be enough? I'd love to tell you all this, to just talk and talk and cry, I don't even want you to hold me or kiss me just listen and tell me I'm immature and stupid and look me in the eye with your now changed look, a look that no longer loves but maybe still cares about me a little. You made me cry and laugh so much and you let me get to know you and took the time to know me and it got to the point where I was sad because an entire lifetime seemed too little time to spend with you and now I can't even look at anyone else, I try, you know, but not really, because each time I just get angry inside because they don't make breakfasts like you used to and don't put their hands on my thighs, just on the right spot, like you used to and I'm so tired of sharing my deepest thoughts and fears and desires with someone and then just decide to fuck off and not call them again.

.

napok óta, most először
üres a hamutál
fél fülembe rég nem suttog csodát senki
másik felét elpostáztam Van Gogh-nak
meztelen vasárnapok várnak ránk.

négy év óta, most először
nem félek
szétbasztad az utolsó csepp lelkiismeretemet
s másnapra nem maradt belőlem semmi
csak vágy és a néha fájó őszinteség.

pure poetry

"Nick Cave: I Let Love In"

Despair and Deception, Love's ugly little twins
Came a-knocking on my door, I let them in
Darling, you're the punishment for all my former sins

I let love in

The door it opened just a crack, but love was shrewd and bold
My life flashed before my eyes, it was a horror to behold
A life-sentence sweeping confetti from the floor of a concrete hole

I let love in

Well, I've been bound and gagged and I've been terrorized
And I've been castrated and I've been lobotomized
But never has my tormentor come in such a cunning disguise

I let love in

O Lord, tell me what I done
Please don't leave me here on my own
Where are my friends?
My friends are gone

So if you're sitting all alone and hear a-knocking at your door
And the air is full of promises, well buddy, you've been warned
Far worse to be Love's lover than the lover that Love has scorned

I let love in