He

Én a megbarnúlt falevél
Ki követi a maga útját,
Lefelé
Te az őszi szél
Ki még egy ideig
A hátán hordozott
Aztán ledobott.

Nem nagy már a
távolság a földtől
de a szellő nem jön
s ne is jöjjön
én addig csodálom a tájat.